A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 25-26. Tanulmányok Szabadfalvi József tiszteletére. (1988)

IKVAI Nándor: A megyei múzeumok negyedszázada (1962-1987)

Tolna megye a milleniumra országelső épületet emelt. Ez a múltat fényesíti, teszi teljesebbé. Egy helyett ma 14 ember vigyázza a megyét. Lehetőségei, anyaga nagy távlatokra képes. Vas megye (lakosságszámához mérten) erején túl áldoz, de múltjához méltóan cselekszik. Nem az élmegye rangjáért, de az adottságokhoz mért kötelesség okán, okosan és elismerésre méltóan, ugyanakkor látványosan cselekedett a negyedszázad alatt (Iseum, Falumúzeum, múzeumfelújítás, új képtár, Kőszeg múzeumai, Sárvár, Körmend, legutóbb Szentgotthárd); sorolni is sok. Méltó társa a szomszéd Sopronnak, kapuja Nyugatnak. Jó lenne, ha hullámhegyek és völgyek nélkül haladna tudományos élete is.

65 Veszprém megye a sok múzeum (inkább csak kiállítás) híres tája, ahol jó gyűjtemények, továbbfejlesztett és megsokszorozott múltbeli eredmények, megújított múzeumpalota a jövőt készítette elő. A látványos évtizedek után példaadó rendcsinálás, műtárgyvédelmi vállalkozás (Felsőőr), a székhely és a hálózat tervszerű megújulását tapasztaljuk.

66 Zala megye 1970-ben jutott odáig, hogy megyei igazgatósága létrejöjjön. Nyakába szakadt a mindenki által elfelejtett, a két háború közötti időszak büszkesége, a lakhatatlanul leromlott Balatoni Múzeum. Csendes, szerény munkálkodás, eredményes, elismerést kiváltó szakmai munkát produkált mindhárom városban. Szinte nulláról indulva hozza be elmaradását, sőt egynémely témában példamutató. Kanizsa tömött néprajzi raktárai, régészeti eredményei, Keszthely következetesen gyarapított gyűjteményei, Zalaegerszeg az ország legelső falumúzeumával, a hétezerről százhetvenezerre nőtt régészeti anyag, a nívós történeti kiállítások és gyűjtemények, sorozatban (társgyűjteményekkel összefogva) kiadott tanulmányai, a nemzettörténetünk nélkülözhetetlen forrásai lettek. A csendes alkotás, tervszerű (személyi, anyagi és épületben) fejlődés szép példája lett ez a megye.

67 Végére érve a hosszan sorakoztatott tényeknek és érveknek, illő látnunk, mit hozott a decentralizálás és ez a negyedszázad a magyar muzeológiának. Több eredményt, mint gondot, de sok-sok tanulságot: - a szétszórt intézményeket jó szervezeti egységbe fogta és bekapcsolta a tudomány vérkeringésébe; - soha nem látott létszámfejlesztés következett be; - a történeti, újkortörténeti muzeológia, mint új szakterület meghonosodását hozta; - számtalan új létesítmény (többségében sajnos csak kiállítás) jött létre; - restaurátor műhelyek alakultak, képzett restaurátorokkal; - múzeumi népművelők és múzeumpedagógusok a múzeumokban; - számtalan szakmunkást és segéderőket az intenzívebb muzeológiai munkához; - intézményi, szakmai rendet (tudományágak szétválasztott fejlesztése, osztályszervezetek); - új lendület (a nem éppen kívánatos) hálózatfejlesztésben (falumúzeumok, gyűjtemények koncepció nélkül); - magasra szökő (de szakmai kiadásokat illetően sajnos változatlanul szűkmarkú, avagy „értetlen") költségvetést; - Európa-szintű állandó kiállításokat minden jelentős múzeumba; - megszámlálhatatlan mennyiségű (sajnos sokszor értelmetlen és felesleges) vándorkiállítást; 65. Vö. VárkonyiGy., 1980. 27-31. 66. Wö.ÉriL, 1967. 14-23. 67. Vö. Németh J., 1983.88-99. 32 •