A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 25-26. Tanulmányok Szabadfalvi József tiszteletére. (1988)

TÖRTÉNETI TANULMÁNYOK - NÉMETH Gábor: Sárospataki céhszervezetek és céhfiliációk a Hegyalja kézműiparában a XVI-XVII. században

A XVII. század első felében szerinte bekövetkezett stagnálás következtében a 20% körüli arány állandósult. A Rákóczi urbáriumok adatai alapján számuk folyamatosan 100 fölött volt. Itt jegyezzük meg, hogy éppen az urbáriumok alapján, ebben a korban már nagy mértékben előrehaladt az állandó vezetéknevek kialakulása. Ezzel párhuzamosan sokszor eltűntek a mesterségjelzők. Az állandósult vezetéknevek többnyire nem mesterségnévből származnak. A betelepülést tükrözve nagyon sok a településnévből kialakult vezetéknév, sőt a mesterséget jelölő nevek és a ténylegesen űzött mesterség sem mindig esett egybe. (A XVI. században a mesterségjelölő vezetéknév, vagy jelző az esetek többségében még a ténylegesen űzött foglalkozást tükrözte, ezért a névanyag ebből a szempontból forrásként hasznosítható.) Ezért tehát olyan mesterségeknél, amelyeket az urbáriumok nem vettek külön nyilvántartásba, pusztán a nevek alapján nem rendelkezünk megbízható adatokkal. így pl. a pataki szabók esetében. Az 1648-as urbáriumban szereplő néhány Szabó vezetéknevű személyről többnyire nem állapítható meg, valóban szabó mesterséget űzött-e. Ugyanakkor számuk indokolatlanul kevésnek tűnik, hiszen - mint látni fogjuk - az előző században az egyik legnépesebb és legkorábban céhet alkotó mesterséget képviselték. Példaként említhetők a mészárosok is. 1618-ban az összeírt 18 mesterből csak három viselte nevében is a mesterséget. így tehát nem járhatunk messze az igazságtól, ha a Román János által meghatározottnál (1631:17,8%, 1632:17,82%, 1648: 24,82%-egyik sem tartalmazza a belső város adatait!) magasabb iparos arányszámot tételezünk fel. Ezt látszanak alátámasztani a korabeli céhalakulások is. Hozzá kell azonban tenni, hogy természetesen a „tizenöt éves háború" pusztításai és a nagybirtok ellentétes törekvései itt sem tettek lehetővé a korabeli országos átlagnál nagyobb előrelépést.

14 A XVI. századi Patak legnépesebb iparága a kovács (1554:10,1567: 12 fő), szabó (10, 17 fő), varga (9, 10 fő), mészáros (7-7 fő), kővágó (4, 8 fő) és a számban hirtelen megugró szűcs (1,6 fő) mesterség volt. Jelentőségüket a következő században is megtartották, azzal a különbséggel, hogy a kőbányászat és kőfejtés iparága még nagyobb súlyt képviselt (kővágók, bányagazdák, kőművesek). Ezt a pataki malomkőbányászat jelentősége és a helyi építkezések magyarázzák. Az ipar szerkezetének az átlagos mezővárosi szintnél differenciáltabb voltát, egyben a piac felvevőképességét bizonyítja a fémműves (kovács, lakatgyártó, csiszár, ötvös, stb.) és a bőrfeldolgozó szakmák (varga, szűcs, szíjgyártó, csizmadia) nagy száma. Valamint olyan mesterségek, mint az asztalos, gyertyamártó, fazekas, borbély és nem utolsósorban az ötvösök jelenléte.

15 Ötvös mestereket és különösen önállóan működő ötvös céhet csak a legnagyobb mezővárosokban találunk (Szeged, Gyöngyös, Kecskemét, Debrecen, Ráckevi). A közeli Göncön 1560-tól maradtak fenn ugyan ötvösmesterekre adatok, de a gönci ötvösök a kassai céhhez tartoztak. A pataki ötvösök, mint arra még visszatérünk, 1574-től önálló céhet alkottak. Tehát Kassa közelségének ellenére a helyi piac igényei lehetővé tették a céhalapítást.

16 Az oppidum protocollumában fennmaradt limitációk alapján bizonyos mesterségek tömeges piacra termelésére következtethetünk. Az 1590-es években a szabó, kovács, varga, csiszár és mészáros, 1621-ben a szabó (mintegy 40 ruhaféleséggel), varga, csizmadia, csiszár és a mészáros mesterek „miveinek" árát szabályozták. A limitációk szerint vala14. Román J., i. m. 592, 619.; TiREL. Protocollum Iüdicis Primarii et Senatus Oppidi Sáros Nagy Patak. Tom. 2.1576-1739.137. (1618); A névanyag problematikájára legújabban: Szakály F., 1985. 7-9. 15. Román J., i. m. 619.; MakkaiL., i. m. 170-173,179-188, 248-261. 16. TiREL, Zsoldos gyűjtemény, A

I. 48. II. Pozsony, 1578. ápr. 11. (a pataki tanácstól 1574-ben kelt céhprivilégium megerősítése II. Rudolf által).; Iványi B., 1926. 182.; A hódoltsági ötvösökre: Bobrovszky /., 1980. 26-30., 62-64.; Szakály F., i. m. 10,17-24. 296