A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 25-26. Tanulmányok Szabadfalvi József tiszteletére. (1988)

TÖRTÉNETI TANULMÁNYOK - NÉMETH Gábor: Sárospataki céhszervezetek és céhfiliációk a Hegyalja kézműiparában a XVI-XVII. században

mennyinek „chehek uagion".

17 A mesteremberek száma alapján ezek a legnépesebb iparágak. Feltűnően nagy a mészárosok száma (1618: 18 fő fölött, 1631: 13, 1632: 19, 1648: 20 fő). A lakosság és az uradalom hússzükségleteinek kielégítésén túl az 1621-es limitáció alapján állatbőrökkel kereskedtek.

18 Összehasonlítva a hasonló szerepkört betöltő hódoltságbeli mezővárosok iparával, Patak a legjelentősebbekkel kerül egy sorba. Például az azonos gazdasági adottságú, de valamivel népesebb Gyöngyösön az 1540-es években a lakosság 19%-a foglalkozott iparral. Ezzel szemben Patakon 1554-ben számuk megközelítette a 30%-ot. Gyöngyösön azonban a pataki 22-vel szemben 29 mesterség működött. A XVII. század első felében itt is sorra alakultak a céhek, a század végére 6-8 céhhel számolhatunk. Sárospatakon és a tágabb környezetben ez a korszak szintén a céhszerveződés időszaka. Az 1700as évekig kb. 10 céh alakult meg.

19 A céhek létrejöttében a mezővárosi céhalakulások országosan megfigyelhető jellemzői ismerhetők fel a Hegyalján is. A XVI-XVII. században megalakult céhek általában kassai anyacéhektől kapták privilégiumaikat. Azonban a régión belüli gazdasági súlya következtében Sárospatak maga is adott céhkiváltságokat, így egyfajta lokális központ szerepét töltötte be. A szabad királyi városoknak a céhek filiációiban betöltött szerepéről a céhtörténeti kutatások kezdeteitől sokat írtak. Már ekkor kitűnt, hogy az egyik legkiterjedtebb körzete Kassának volt. Ez nemcsak a közvetlen környezet céheire terjedt ki. Abaúj, Sáros, Zemplén megyéken túl egészen Gömörig, Beregig és Szatmárig húzódott. A környező mezővárosok - Jászó, Szepsi, Szikszó, Gönc - céhprivilégiumainak döntő többsége kassai anyacéhektől származott.

20 Gönc városjogát tekintve is az „ötvárost" követte, így kapcsolatai a céhrendszeren és a szabad királyi városok és a környezetükben lévő mezővárosok gazdasági összeköttetésein túl (itt elsősorban a borkereskedelem) még szorosabbnak mondhatók. Az önálló céhet nem alkotó XVI. századi ötvösök a kassai céhhez tartoztak. Számos helyi céh mellett (bodnárok, csizmadiák, szabók, vargák, kerékgyártók, kovácsok) 1628-ban a gönci lakatosok kérték és kapták meg Kassa és a pentapolis (Bártfa, Eperjes, Kassa, Kisszeben, Lőcse) lakatoscéhének szabályzatát. A céhalakítási kérelem egyben a filiálás gyakorlati lebonyolítását is bemutatja. A gönci lakatosok a kassai céhet keresték meg kérelmükkel, amely a városi főbíró és magistrátus engedelméből és a többi város jóváhagyásával közvetítette a szabályokat. Kikötvén „hogy ez mi felyül megirot Articulusinknak violaloi ne legyenek: Sőt inkab mindenekben hűséges követői es executori."

21 A Hegyalján egy-két XVI. századi adat után a XVII. század első felétől a céhprivilégiumok szerzésének hulláma figyelhető meg. A kiváltságok többsége itt is kassai anyacéhekhez fűződik, ellentétben a teljesen más gazdasági jellegű Felső-Zemplénnel, ahol ebben a korban is a földesúri engedélyezésű céhek dominálnak. Mindez része az orszá17. TiREL. Protocollum Iudicis Primarii et Senatus Oppidi Sáros Nagy Patak. Tom. 2.1576-1739. 14-17. (1591,98), 26-31.(1621). 18. Makkai L., i. m. 170-173,179-188,248-261.; Nagy számuk és a limitáció alapján feltételezhető, hogy a lakosság és az uradalom húsellátásán túl marhakereskedelemmel is foglalkoztak a Hegyaljától D-re eső területek állattartását kihasználva. Erre analóg pl. a hódoltsági mészárosoknál: Szakály F., i. m. 28. 19. Szakály F., i. m. 7-28.; Szakály F., 1984.160-168. 20. Szádeczky K. L., 1913.182-183.; A mezővárosi céhfiliációk újabb birodalmára: EperjessyG., 1967. 13-17, 25-26.; Zimányi V., i. m. 151. 21. Miskolc, Borsod-Abaúj-Zemplén megyei Levéltár, Gönc protocoUuma, 1658-1817. „öt város törvénye" 1658. (számozatlan lapokon): Kassa, 1628. júl. 3. (A gönci lakatosok privilégiumai); Szádeczky K. L., i. m. 182-183.; Iványi B., i. m. 181-182. 297