A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 25-26. Tanulmányok Szabadfalvi József tiszteletére. (1988)

IKVAI Nándor: A megyei múzeumok negyedszázada (1962-1987)

dés és az előadottak közti ellentmondást felfedezni. De a jónak mondott szolnoki épülethelyzethez is lehetne mit hozzátenni.

27 Azt kell látnunk, hogy megyénként eltérő fejlődést tapasztalhatunk, amit az örökölt gyűjtemény, épület, az elődök munkája éppúgy befolyásolt, mint egy a múzeumügyet pártoló elnökhelyettesi működés ... A különböző „fejlődési rendellenességek" már a hatvanas évek végén erőteljesen mérhetők és ma is meglévőek, sajnos nem csupán a statisztikánkban. F. Petres Éva máig ható példát hoz Fejér megyéből. írja, hogy a tanáccsal való kapcsolatra a kettősség jellemző. A szakmai felügyeletet ellátó osztályokkal viszonylag zökkenőmentesen alakult az együttmunkálkodás. Külön harcot jelentett (és jelent több helyütt ma is, mint fentebb már utaltunk rá) a pénzügyi szervekkel való kapcsolat, a speciális múzeumi feladatok finanszírozása miatt. A pénzügyi szervek az ellenőrzésben és annak színvonalában látták feladatuk teljesítését, nem abban, hogy miként és milyen eredménnyel sáfárkodott a múzeum a költségekkel.

28 íme láthatjuk, hogy a muzeológiai feladatok végzésében élen járó Fejér megyében sem került terítékre annak vizsgálata, hogy a költségvetésből mire futja, hogyan segíti a szakmai feladatok végrehajtását, megvalósítását, jut a puszta létfenntartáson túl. „Mit várnak a múzeumok a tanácstól - teszi fel a kérdést F. Petres -: a munka lehetőségének biztosítását, szerves beilleszkedést a megye életébe. Úgy látjuk, hogy a tanácsok még mindig nem ébredtek teljesen tudatára, milyen lehetőségeket és nemcsak megoldatlan kérdéseket kaptak a múzeumokkal együtt."

29 A felsorolt gondok - bár Fejérben talán igen -, nem oszlottak el bizony máig sem mind a tizenkilenc helyen. 1966-ot írtak, amikor a már régóta várt múzeumi rendelkezések végre megjelentek (nyilvántartási, ügyrendi szabályzat). Öt év kellett ahhoz, hogy a műtárgyvédelem, a restaurálás ügye elmozduljon a holtpontról. A Muzeológiai Restaurátori és Technológiai Csoport által leszállított laboratóriumi elszívóberendezések néha évekig rozsdásodtak a múzeumudvarokon, a megyék szerelési és üzemeltetési költségeinek hiánya miatt. Lassan emelkedik a restaurátorok létszáma a megyékben is. 1966-ban már a negyedik képzési idényt fejezik be (ma 30-nál tartunk).

30 Mozdul a szakmai élet is. Ütemes gyűjteményező munka folyik, amelynek következtében új tárolóhelyek kellenének. Megindul a korábban olyannyira kifogásolt nyilvántartási munka, sőt néhány nagyobb gyűjtemény revízióhoz is kezd. E témakör azonban sajnos ma is sok megjegyzésre ad okot.

31 Előbbre jut a tudományos élet is. Évkönyvek, kiadványok, tudományosan előkészített kiállítások, konferenciák jelzik az eredményt. 1962-ben mindössze 8 megyében jelent meg kiadvány (évkönyv), ami ma egy megyéből sem hiányzik. Megújulnak az állandó kiállítások (1966-ban 66!). Huszonnégy vándorkiállítás járja az országot és 123 helyre jut el. Ekkor kezdődnek a sok energiát felőrlő „testvérmegye"-kapcsolatok. Vidékre is eljut néhány külföldi kiállítás és külföldre is utazik néhány szakember. A múzeumokat bekapcsolták a közművelődésbe. „Dúl" az ismeretterjesztés. Éjt nappallá téve kötik le az egész apparátust a „Tiszán innen . . .Dunántúl . . . rádió-, tv-vetélkedő" hosszú hónapjai. A cédulák ezrei, a helyi „edzést" szolgáló vetélkedők százai készülnek. A látvány nagy, az eredmény és hatékonyság - úgy véljük - kérdéses és nincs arányban a „mozgósítással".

32 Azt summázhatjuk - a mellékletekre is figyelve -, hogy a hatvanas évek vége felé talál magára a megyei múzeumi hálózat. Növekszik a létszám, de a szakmai igényesség 27. Szolnok megyét a róla megjelent közlések miatt választottuk csak példának. 28. Vö. F. Petres Éva., 1964. 23-26.; Kiss L., 1967. 96. 29. F. Petres É., 1964. 23-26. 30. BodgálF., 1967. 51-55.; Éril, 1967. 14-23.; TrogmayerO., 1967. 55-58. 31. KissL., 1967., 106-113. 32. Vö. Horváth A., 1967. 48-50.; Mezősi K, 1967. 45-47. 22