A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 25-26. Tanulmányok Szabadfalvi József tiszteletére. (1988)

IKVAI Nándor: A megyei múzeumok negyedszázada (1962-1987)

is. Megoldódnak a legégetőbb gondok. Egyre több új kezdeményezéssel, programmal lép fel a szakmákban a megyei hálózat.

33 A következő új évtizedben sajátos táji profilok, fejlődési szakaszok kialakulását figyelhetjük meg „vidéken".

34 Következetes és (a többi megyei intézményhez mérten is) színvonalas teljesítményük révén, a megyék elismert műhelyei lesznek a múzeumok. A megyei igazgatók politikai tényezőkké válnak. El is árasztják őket funkcióval és címmel (TIT, népfront, művelődési áb, ágit.-prop.-tagság, műemlékvédelem, körök, egyletek stb.). „A megtisztelő figyelem s elismerés azonban bizonyos veszélyeket is rejt magában" - írja Kiss László, a fentiekre utalva.

35 A tekintélynövekedés hozza magával azt a gyakorlatot, hogy a múzeumok élére egyre több helyen ún. „ejtőernyősöket", hízelgőbben kifejezve „menedzser igazgatókat" neveznek ki. Mára már világossá vált, hogy a legeredményesebb, legszínvonalasabb munka azokban a megyékben mérhető, ahol a szakmai vezetés töretlen maradt.

36 A gazdaságilag támogatott múzeumügy számokban is jelentkező eredményeket hozott minden megyében. A fejlesztés azonban sajnos a legtöbb helyen a „látvány" felé, az extenzív növekedés felé tolódott el, amelynek most érezni igazán (a jelen gazdasági gondok közepette) a tényleges súlyát. így fordulhat elő, hogy van megyeszékhely, ahol a gyűjteményi anyag egyáltalán nem látható (legfeljebb időszaki kiállításokon), ugyanakkor rekordlátogatót hozó látványt ígér az egyszemélyes múzeumok sorozata. Központi koncepció és irányítás híján (vagy erélytelensége miatt) ez az extenzív fejlesztés particuláris érdekeket hordozott legtöbb helyen. A nagyra nőtt költségvetés is a nagyra nőtt intézményszámra (elsősorban kiállítóhelyekre utal, amelyek a pénzügyi támogatók számára „hozták a mutatókat". Sajnos ennek következtében a háttér lemaradt, alapszinten tengődött. Ebből ered a legtöbb megye raktárgondja, gyűjteményeinek állapota, nyilvántartási foka, tudományos feldolgozatlansága. A megnőtt intézményhálózat „ellátása" csökkenti a más irányú szakmai intenzitást, így a 80-as évekre visszaesik a korábbi lendület. Lassan halad a gyűjteményezés.

37 Központi elemzések, értékelések, majd irányelvek sorozatos közreadásával igyekszik a minisztérium a szakterület segítségére lenni. A szakfelügyeletről, az országos múzeumok e jogáról és egyben kötelezettségéről intézkedik a 172/1968. évi MM-rendelet, az egységes szakmai cselekvést célozva. A tudományág felülvizsgálata az MSZMP KB tudománypolitikai határozatait követően élénkült meg. A Múzeumi Közlemények terjedelmes összeállításban adja közre a múzeumi tudományszakok helyzetét. Ma már látjuk, hogy a helyes és szükséges tennivalókat sürgető elemzés csupán az óhaj szintjén maradt jó ideig.

38 1973-ban jelent meg az „Irányelvek a történelmi muzeológia fejlesztéséhez";

39 1976-ban „Oktatási intézmények és a múzeumok kapcsolatainak továbbfejlesztése" anyag;

40 valamint a „Néprajzi, új- és legújabbkori történeti, technikai és termeléstörténeti gyűjtemények" irányelvei.

41 33. FitzJ., 1984. 44.; TrogmayerO., 1967. 55-58. 34. Bandi G., 1984. 7-8. Mihez képest „vidék"? Csak nézőpont kérdése e jelző, ezért csak idézőjelben használjuk. 35. KissL., 1967.133-134. 36. Szakintézményekről lévén szó, a megítélés alapja szakmai lehet. Vö. Bandi G., 1981. 7-10.; KissL., 1967. 133-134. 37. Bandi G., 1984. 10. 38. A múzeumokban . . . 1971. 3-6. 39. Irányelvek a történelmi. . . 1973. 40. Oktatási. .. 1976. 41. Néprajzi. . . 1976. 23