A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 25-26. Tanulmányok Szabadfalvi József tiszteletére. (1988)

RÉGÉSZETI TANULMÁNYOK - KOVÁCS László: A magyar honfoglalás kori pénzleletek keltező értékéről

arab és itáliai érmés leleteit, s lelőhelyeiket térképre rajzolva úgy találta, hogy elhelyezkedésükből tér- és időbeli elterjedésük két szakasza ismerhető fel. Az első szakaszt (896-925), azaz a honfoglaló magyar hagyaték (= Hampel-féle IVa. csoport) korai időszakát az arab dirhemek és I. Berengár veretei jelzik a síksági vidékeken, míg a Provence-i Hugó és II. Lotár érméit tartalmazó, és a DNy-, Ny-Dunántúlon is megjelenő leletek a második szakasz (926-950) emlékei. A második szakasz végét, s egyben a korai Bijelo Brdo kultúrába ( = Hampel-féle IVb. csoport) való átmenet idejét a bizánci érmék nyomán a 950/70-es évekig célszerű megnyújtani. A kettős szakaszolást néhány tárgytípus térképezésével is alátámasztani vélte: eszerint a tarsolylemezek a pénzes leletek 1. szakaszával egyező elterjedést mutatnak,

27

" míg a szablyák és a kétélű kardok nagyjából azonos elterjedési területén belül jelentkező, eltérő sűrűsödésű csoportok időrendi megokolásúak: a szablyák többsége az első, a kardok kivétel nélkül a második időrendi szakaszból valók. Gondolatmenetét M. Schulze kettős tanulsággal zárta: a) A 2. szakasz kezdetén, tehát 926 tájától, már megindult a magyar sírokban a tárgyak mennyiségének és a típusainak is a csökkenése, valamint a temetkezési szokások változása. b) A két szakasz területi változása a Kárpát-medence magyar megszállásának menetét is jelzi. A Felvidék délnyugati részén tömegesebben 915, a Dunántúl északkeleti peremén 913/17, a Balatontól nyugatra fekvő vidéken pedig csak 926 után telepedtek meg.

28 5.1. Jóllehet Hampel J. a századfordulón még csak 14 olyan magyar sírt ismert, amelyben idegen érme is előkerült, ez elegendő volt számára a honfoglalás kori hagyaték három lépcsőben történő országos érvényességű meghatározásához (vö. 1. szakasz!). Azóta c hiteles sírok száma 95-re emelkedett, vagyis az alap tovább szilárdult, mégsem szabad azonban elfelejtenünk, hogy önkéntesen, vagy a közösség nem túl szigorú elvárása alapján gyakorolt halotti szokással van dolgunk. Csak az érmedíszek földbe temetését figyelhetjük meg ugyanis, de az így elhantokáknál biztosan többen viseltek vagy használtak ilyen ékességeket az életük során, és még többen lehettek azok, akik más divatot követtek. Nehéz volna megállapítani, hogy a 95 pénzes sír hányad része a 10. századból ismert temetkezéseknek. A leggazdagabb síregyüttesekben - Beregszász (Beregove), Geszteréd, Rakamaz, Zemplén (Zemplín) - rendszerint nem volt érme, a 23 tarsolylemezes sírból pedig mindössze ötben (1,42,46,48,51) leltek. Honfoglalás kori temetők és maradványaik egész sorozata ismert, amelyből hiányzott a pénz: Bihar (Biharea), Bodrogszerdahely (Streda nad Bodrogom), Eperjeske, Gádoros, Hencida, Kolozsvár (Cluj-Napoca), Sárbogárd, Szabadkígyós, Szeged-Algyő, Tiszabezdéd

29 stb., s a nagy köznépi temetők 10. századi részleteiben pedig igen ritka az idegen veret. Végül is a 95 sír 83 lelőhelye eltörpül egy 1975-ben lezárt, más szempontú gyűjtés kb. 1620 lelőhelye mellett, amelyben 10. századi, vagy a 10. században kezdődő, 27a. A pénzzel keltezett tarsolylemezek száma időközben eggyel megnövekedett - vö. 24a. jegyzet - s ez az új példány ellene szól M. Schulze feltételezésének. Tarsolylemezes magyar sírok érméik helyesbített adatai sorrendjében: Kenézlő-Fazekaszug 1. temető 14. sír: 916/7.; Galgóc: 918/19.; Szolnok-Strázsahalom: 920/21.; Kiskunfélegyháza-Radnóti u.: 922.; KarosEperjesszög-Libatanya 52. sír: 942.: vö. KovácsL., 1983.1. Ráadásul az sem bizonyított, hogy a 10. század 2. évtizedében vert arab dirhemek, meg a 3. évtizedében kibocsátott itáliai dénárok ugyanazt az időhorizontot képviselik-e a Kárpát-medencében. Együvésorolásuk teljesen önkényes! 28. Schulze, M. 1984. 501-505. 29. A temetők egy részének adataira: Fehér G.-Éry K.-Kralovánszky A., 1962. megfelelő címszavai. Ennek lezárása után közölt Sárbogárd (K. Éry K., 1967-68.), Szabadkígyós (PálócziHorváthA., 1971.; Bálint Cs., 1971.), Szeged-Algyő (Kürti B., 1978-79.). 169