A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 25-26. Tanulmányok Szabadfalvi József tiszteletére. (1988)

RÉGÉSZETI TANULMÁNYOK - KOVÁCS László: A magyar honfoglalás kori pénzleletek keltező értékéről

11. századi temetők, az újkorig is használt templom körüli temetők és vegyes szórvány leletek szerepelnek.

30 Arányukból nyilvánvaló, hogy az érmések földrajzi helyzetéből levont következtetések érvényét nem szabad az érmenélküliekre kiterjeszteni. M. Schulze véleményével szemben, tehát a pénzes sírok elterjedésének változásaiból csak a temetkezési szokásban bekövetkezett változásra gyanakodhatunk. 5.2. M. Schulze gazdag, bár a magyar közlemények hibáit kényszerűen átvevő adatgyűjtését elveiben és részleteiben is helyesbíteni kell. Véleményem szerint, elhagy andók a szórvány leletek, továbbá a korabeli régészeti lelőhelyeken talált, de nem síregyüttesben megőrződött érmék is, hiszen eredeti összetételű csoportjaik relatív kronológiai helyzete teljesen bizonytalan. Két térképe adatainak helyesbítése, továbbá a rajtuk nem szereplő bizánci és nyugat-európai érmés sírokkal történő kiegészítése

31 után (3. a-b kép) azonban az általa megfigyelt jelenség nem változik: bizonyos sűrűségbeli eltolódásokon kívül a fő különbség a Közép- és Délkelet-Dunántúl, valamint a Drávatorkolatvidék hagyatékában jelentkezik, s elsősorban öt Provence-i Hugó zárópénzű sírban (57-58,60,65-66), továbbá egy-egy bizánci (90) és cseh (94) érmét tartalmazó temetkezésben testesül meg. E hét sírból négyben (65-66, 90, 94) köznépi származású gyermek nyugodott, ezért a közvetlen pénzszerző, M. Schulze által „megszálló"-nak tekintett katonai réteghez csak három temetkezés sorolható. Ezek érmesorozatai nem teljesen hitelesek, hiszen az egyikükből elveszett még két, pontosan meg nem határozott veret (58), a másikból a megtalálók szolgáltattak csak be tárgyakat (60), a harmadikat pedig bolygatás után két részletben tárták fel (57). Az természetesen nem vitatható, hogy mindőjük 926 után került a földbe, csak az a kérdés, hogy mikor? M. Schulze ugyanis hibázott, amikor a pénzes sírok megásásának korát nem határolta el sem az érmék megszerzésének, sem verésének idejétől, hanem a temetkezések földbe kerülésével zárópénzük lehetséges első verési évét nem sokkal követően számolt. Térképei ezért csak a sírok érméinek terminus post quem sorozatához (2. kép) hasonlíthatók, nélkülözve a sírok egyenként szükséges értékelését. Nem meggyőző az az automatizmus sem, ahogy minden I. Berengár (888-924) verette zárópénzű sírt az 1. szakaszába sorolt, holott az uralkodó pénzei utódainak még egy negyedszázadon át vert érmeivel együtt is gyakran kerültek elő a Kárpát-medence sírjaiból (51,68,76, 80). 5.3. Véleményem szerint tehát M. Schulze a pénzzel temetkezés szokása területi elterjedésében, és az eltemetettek nemének arányában bekövetkezett változást regisztrált, amiből nem lehet közvetlenül a térség politikai történetére következtetni.

32 E magyarázat bizonytalanságának hátterében a dunántúli magyar honfoglalás kori hagyaték meghatározásának nehézségei húzódnak meg, s valószínű, hogy sem a J. Giesler-félc időrendi séma, sem az annak M. Schulze által ajánlott finomítása nem oldja meg a nehézségeket. A szóban forgó leletanyag ( = Hampel-féle IVa. csoport) egy- (J. Giesler) vagy kétszakaszos (M. Schulze) korszaka nem zárult le 950/70 vagy 970/80 táján az ún. bijelo-brdói kultúrába ( = Hampel-féle IVb. csoport) való átfejlődéssel. Valószínűbb, hogy a magyar előkelő- és középréteg hagyatékának, vagy újabban ismét tévesen a kaba30. Kiss A., 1985. 219-220:12. jegyzet. 31. Schulze, M. 1984. 500:29-30. ábráján szereplő lelőhelyek közül, saját térképeim (3. a-b kép) összeállításakor többet el kellett hagynom, régészeti lelőhelyről való szórványlelet származásuk miatt: 29. ábra 1, 3, 5,9,23-24,26, 33; 30. ábra: 7-8,10,13-14,18-22,24-25, továbbá téves származtatás miatt: 3. A további változtatások és kiegészítések a leletlistájával- Schulze, M. 1984. 511-512.-összevetveellenőrizhetők. 32. Schulze, M. véleményét sarkítva azt kellene feltételeznünk, hogy a nyugat-európai pénzek Provence-i Hugót 926. évi trónra lépését követő közép- és délkelet-dunántúli, továbbá DunaTisza közi hiánya azt jelezné, hogy a magyarok az ő uralkodását követő időben feladták e területeket. 170