A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 25-26. Tanulmányok Szabadfalvi József tiszteletére. (1988)

RÉGÉSZETI TANULMÁNYOK - RÉVÉSZ László: Gömbsorcsüngős fülbevalók a Kárpát-medencében

női sírokból láttak napvilágot, kivételt talán a rabéi sír jelent.

48 Készítésük nagy szakmai tudást igényelt, ezért talán nem indokolatlan egy, az ország más részeitől részben eltérő hagyományok alapján dolgozó ötvösműhely létének feltételezése Dél-Magyarország területén. Az öntött gömbsorcsüngős fülbevalók keltezésében szerencsére támaszkodhatunk néhány jól feltárt és dokumentált temetőre is.

49 A szentes-derekegyházi oldalon talált példányt archaikus formának tartom, s úgy vélem, a leletegyüttes a X. század első évtizedeiből származhat. Nem sokkal későbbiek azonban a díszesebb példányok sem. Véleményem szerint tehát ez a fülbevalótípus a X. század 20-30-as éveitől legfeljebb az ezredfordulóig lehetett a jelzett területen használatos. Ennél későbbi előfordulását régészeti adatok nem támasztják alá. D. típus: Mindössze három lelőhelyét ismerjük. Az eddig tárgyaltak közül a legegyszerűbb változat, olyannyira, hogy talán nem is tartozik a gömbsorcsüngős fülbevalók körébe. Budapest-Lipótmezőn szórványként fordult elő

50 (6. kép 17.), Ellend-Nagygödör-dűlő 21. sírjából pedig egy töredékes példánya ismert.

51 A legközismertebb a székesfehérvár-demkóhegyi temető 5. sírjából előkerült fülbevalópár.

52 Egyedül ennek van ugyanis - méghozzá öntött csüngőtagos - függője (4. kép 2., 4.). Mindannyiuk jellemzője, hogy egyszerű huzalból készült, s alsó tagját két alkalommal is hurokszerűen visszahajlították. Erre húzták rá a csüngőtagot a demkóhegyi példányok esetében.

53 Úgy vélem azonban, hogy az öntött csüngős rész csak másodlagosan került - mint alább látni fogjuk - egy eredetileg önálló fülbevalótípusra. Az ékszereknek ilyen másodlagos felhasználását több esetben is tapasztalhatjuk: Marcellházán az 1. sírban S-végűhajkarikára illesztettek préselt gömbökből álló csüngőt,

54 s nem kizárt, hogy az - ásatója által átmeneti típusnak tartott

55 - szeged-algyői 72. sír öntött fülbevalójára is az esetleg elveszett öntött eredetit pótolandó került a szintén préselt csüngőtag. Szereden az 1958-ban talált szórványleletek - egy férfi sír tartozékai - között is látható egy, eredetileg gömbsorcsüngős fülbevalóhoz tartozó huzalkarika, melyet alsó végének meghajlításával hajkarikaként használtak másodlagosan.

56 Hogy a tárgyalt típus esetében önálló fülbevalóról lehet szó, arról a Szovjetunió finnugor népeinek leletanyaga győzhet meg bennünket. A szovjet régészek szerint főként a finnugor településterület keleti részén, elsősorban a cseremisz régiségek közt lelhető fel ez az egyszerű ékszer. Használata főként a IX-XI. században gyakori

57 (4. kép 48. Az értékelést erősen megnehezíti, hogy a sírok többségét nem régész tárta fel. A rabéi rigolírozás során: Reizner ]., 1891. 206-210.; a szeged-bojárhalmi homokhordás: Reizner /., 1891/a. 97-114.; az oroszlámosi földhordás: Tömörkény /., 1904. 263-71.; a KecskemétCsongrádi úti útépítés alkalmával került elő: Szabó K., 1955.122-125. 49. A sándorfalvi temetőt ásatója a X. század 2. és 3. harmadára keltezi: Fodor /., 1985. 32-33.; az algyőit pedig a X. század első felére: Kürti B., 1978-79. 344. A bojárhalmi sírt a kígyófejes karperec datálhatja a X. század közepére: Szabó J. Gy., 1978-79.113., 104. j. szerint a bojárhalmi az említett karperectípus legkorábbi jelentkezése a Kárpát-medencében. 50. HampelJ., 1902/a. 438. 51. Kiss A., 1983. 58., 27. ábra; DombayJ., 1960. 135-157. 52. Nagy G., 1892. 306.; Bakay K, 1965-66. 46-47., XIX. t. 1-2. 53. A fülbevaló rekonstrukcióját Dienes I. közölte helyesen, amikor a csüngőt a hurkos részre illesztette: 1972. 44. kép. 54. Tocík, A. 1968. 33-34., Taf. LV. 2. 55. Kürti B., 1978-79.325. 56. Tocík, A. 1968. 49., Taf. XLII. 28. 57. Arhipov, G. A. 1973. 20., 17. kép; Nazarenkó, V. A.-Ovszjánnikov, O. V.-Rjábinin, E. A. 1984. 203., 5. kép 13.; Szpícin, A. A. 1902., VII. t. 4-5., 9.; Gening, V. F. 1962. 1.1.1., 4-5.; Golubeva, L. A. 1962. 4-5. kép. 153