A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 25-26. Tanulmányok Szabadfalvi József tiszteletére. (1988)

RÉGÉSZETI TANULMÁNYOK - LOVÁSZ Emese: Gepida ház Egerlövőn

Állatcsontok az Ény-i cölöplyukból Darab Életkor Megjegyzés Szarv asmarma (Bos taurus L.) - bordatöredék 1 - Juh és kecske (Oviset et Capra) - humerus distalis vége 1 ad. tibia töredéke 1 - 2 db legyed (ad.) Az 1. számú ház feltárásakor 33 db állatcsont került felszínre. Ezek szarvasmarhából, juhból, kecskéből, sertésből és lóból származnak. Legtöbb csontmaradvány (17 db) a juhból és a kecskéből származik. (A kis töredékek a két faj csontjainak hasonlósága miatt nem voltak elkülöníthetők, nagyobb, jól definiálható anatómiai jeggyel bíró darab pedig nem került elő.) Az összes csontszám 51,5%-át teszik ki, az ossz egyedszámnak pedig 42,8%-át. Ezután a szarvasmarha következik, 39,3%-os (13 db) és 28,5%-os (2 egyed) értékekkel. A csontdarabszámok alapján a sertés és a ló közel azonos mennyiségben van képviselve (sertés 1 db 3,0%, 1 egyed 14,2%, a ló pedig 2 db 6,0%, 1 egyed 14%). Természetesen ilyen kisszámú állatcsontból messzemenő következtetést nem lehet levonni.

28 Bizonyos csontmaradványok módot adtak az egyedek életkorának meghatározásához. A két szarvasmarhát sub aduitus, illetve aduitus korban vágták le. Ugyanígy a juhokat vagy kecskéket is, míg a sertést juvenilis, a lovat pedig aduitus korban. Meg kell jegyezni, hogy az eszköz (csontkorcsolya, simító?) is egy aduitus korú egyedből való. Mivel a csontok igen töredékesek, vágásnyommal tarkítottak, egyértelműen kitűnik, hogy étkezési hulladékból származnak. A szarvasmarha csontok között egy ulnán rágásnyomokat lehetett felfedezni, ami azt igazolja, hogy egy ideig fedetlenül volt, így az állatok is hozzáfértek, megrágták, csak később temetődött be. A fajok típusáról, nagyságáról a töredékek szinte semmit nem mondanak. Egy szarvasmarha alsó M

3

, aminek hossza 37 mm átlagos nagyságra utal. Az eszköznek felhasznált ló metacarpus hosszát - legalábbis becsült hosszát - le lehetett mérni. 195 mm körül lehetett, ami igen kis lóból származhatott, pedig a ló aduitus életkorú volt, amit a kapocscsontok összecsontosodása is jelez. Ez kóros jelenség, és sántaságot eredményez. Jelen esetben a kóros folyamat igen előrehaladott állapotban volt, ami bizonyítja, hogy az állat használati értéke élő korában már nem lehetett számottevő. Az egerlövői ház a megmaradt temetőrész DK-i szélén, egy, a többi sírtól elkülönülő sírcsoport között került elő. Az objektum ÉK-i sarkához alig 2 méterre levő sírban egy bolygatatlan gyermek vázat találtunk, minden melléklet nélkül. A csontok felszedése után derült ki, a sírfenék megnyesésekor, hogy ugyanabban a tájolásban egy sokkal nagyobb sírfolt is kirajzolódik. 150 cm mélységben egy igen rossz megtartású, teljesen összedobált férfi vázat találtunk, ugyancsak mellékletek nélkül (53. és 54. sírok). A rablógödröt is megfigyelhettük az 55. sír feltárása közben. A lábak vonalából induló akna a deréknál érte el a sír mélységét, innen fölfelé egyetlen csontot sem találtunk az anatómiai helyén. Az 1. számú ház foltja, és az 55. sír között, a metszetfalban újabb sírfoltokat véltünk felfedezni, de ezekre már nem tudtunk rábontani. A ház és a temető időrendjének egymáshoz való viszonyáról a telep többi házának feltárása után nyilatkozhatunk. A házat a belőle előkerült leletanyag alapján az V. század elejére keltezzük. A temető használatának felső határát jelenti minden bizonnyal a 31. sírban talált bizánci pénz, II. Justinus és Sophia 40 numnia értékű, Nikodémiában 28. Az állatcsontanyag meghatározását Takács István végezte (Magyar Mezőgazdasági Múzeum). 137