A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 25-26. Tanulmányok Szabadfalvi József tiszteletére. (1988)

RÉGÉSZETI TANULMÁNYOK - LOVÁSZ Emese: Gepida ház Egerlövőn

vert érme (565-578).

2y A gazdagnak mondható kerámiaanyagból megemlítjük a 23. sír szürke, kisméretű, lapított gömb alakú, fényezett felületű kis edényét, melynek enyhén kihajló pereme alatti részét, matt sávra besimított cikcakk vonal díszíti (7. kép). Más anyag és technika képviselője az 5. sír barnásvöröses, finoman iszapolt anyagú, „firniszes" felületű kis edénye (8. kép). A forma párhuzamait ismerjük pl. a mezőbándi temetőből,

3

" Fiatra Frecatei-ből

31 a besimított rácsminta Battonya, Sziondai gyepen egy finom iszapolású, szürke, éles hásvonalú edényen fordült elő.

32 Fontosnak tartjuk még kiemelni a temető leletanyagából a 25. sír tömör poliéder gombos ezüst fülbevalópárját (9. kép). E jellegzetes ékszertípus római eredetét Bóna István bizonyította, hangsúlyozva, hogy „. . . az V. század folyamán a legkülönbözőbb Pannóniába költöző és Pannónián kívül rekedt népek körében elterjedt ez a divat."

33 Legutóbb, a Kiskundorozsma-Kenyérvágó dombi hasonló darab kapcsán Vörös Gabriella foglalkozott e témával.

34 A közelmúltban tette közzé a romániai kutatás a Bratei-Baráthelyen 1964., 1967. és 1968-ban előkerült sírok anyagát.

35 Közülük az 1/1964. számúban a tömör poliéder gombos ezüst fülbevaló azzal az ugyancsak tömör poliéder gombos tűvel került elő, mely típusból Bóna István a fülbevaló kialakulását levezeti.

36 A tű aranyból készült. Szerepelt a sír leletanyagában az a geometrikus mintával díszített, kétoldalas sűrű fésű is, mely az egerlövői temetőben is gyakori melléklet.

37 Az ugyancsak kétségtelenül római eredetű tárgytípussal kapcsolatban is felvetődik a kérdés, melyik lehetett az a nép, mely a IV-VI. században széles körben elterjesztette divatját Európa-szerte.

38 Díszített csontfésűk a battonyai telepen is előfordultak.

39 Az egerlövői kisméretű, négy cölöplyukkal ellátott házat lakói nem használták hosszú ideig, erre utal a vékony, lejárt padlószint, valamint az, hogy a bejárat sem rajzolódott ki. A DK-i cölöplyukban talált elszenesedett, rostos famaradványok alapján arra gondolhatunk, hogy a ház leégett: az égés egyéb nyomait, faszenes, égett réteget, az említett, két agyag tűzikutya által közrefogott, elszenesedett gerendán(?) kívül nem fedeztük fel. A kerámia és az állatcsontanyag nem sokkal a padlószint felett került elő, tehát nem a ház gödrének betöltéséből. Az állatcsontok egyikén felfedezett rágásnyomok is arra utalnak, hogy az elhagyott ház sokáig állt fedetlenül. Csak következtetni tudunk a temető eredeti nagyságára, a sírok száma 150-200 között lehetett. Az enyhén emelkedő dombon a temető legkésőbbi sírjai elérték az időközben magasabbra húzódott település korábbi szakaszából származó, elhagyott házat. 29. A pénzt Szekeres Árpád határozza meg (Herman Ottó Múzeum, Miskolc). 30. Kovács /., 1913. 264-429. XXIV. sír CXLVI. sír 31. Aurelian P., 1964. 1. 59-80. 237. sír Fig. 3/4. 32. Szabó J. J.-Vörös I., 1979. 2., 7. kép 2. Sziondai gyep I. 1. ház. 33. Bóna /., 1978. 154-155. Ugyanott irodalommal. 34. Vörös G.y 1984-85., 1986. 24. o. lábjegyzetekben irodalomjegyzékkel. 35. Barzu, L. 1986. 37/1. 89-104. 36. Barzu, L. 1986. 37/1. Fig. 2., 3., 7., 8. 37. Barzu, L. 1986. 37/1. Fig. 2., 9. 38. BónaL, 1978.155. Ugyanott irodalommal. 39. Szabó J. J., 1978. VI. t. 4. gödörből. 138