A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 24. (1986)

TÖRTÉNETI, IRODALOM- ÉS MŰVÉSZETTÖRTÉNETI TANULMÁNYOK - VERES László: A miskolci nyomdászat története 2. Csöglei Tóth Lajos nyomdája (1842-1850)

dány a kegyelmes királyi döntés (Karok és Rendek előterjesztése értelmében 1836. IV. 26. kiadva) szerint, a Magyar Tudós Társaság részére van fenntartva és ezt a Kegyelmes Helytartó Tanács által, typographiai ügyeket illető, kiadott rendeletekhez, a mi kegyelmünk és engedelmünk elvesztése terhe alatt". .. „Elrendeljük a bármi rendű és rangú tisztet viselő kiváltságok élvezőinek, akik kegyelmes rendeleteinket látni fogják, hogy ehhez alkalmazzák magukat. Tóth Lajost typographia felállításában és gyakorlásában sem hivatalos sem magán úton ne zavarják, akadályozzák, terheljék, vagy gátolják. Kívánságunk, hogy ő, a mi teljes kegyelmünk élvezetében legyen, minek hiteléül saját pecsétünkkel adtuk ezen privilegiális levelünket stb." Az oklevél 1840. október 22-én kelt Bécsben, V. Ferdinánd uralkodásának hatodik évében. A privilégium alsó részén látható Ferdinánd eredeti aláírása és mellette Mailáth Antal kancellár és Motosiczky Pál kezevonása. A legutolsó lapon olvasható bejegyzés igazolja azt, hogy az oklevél beiktattatott a királyi könyvek jegyzékébe, amit Stankovics Mátyás hitelesített. Borsod vármegye nemesi közgyűlése az oklevél beiktatását elvégezve egyetlen kifogást emelt, miszerint: „Ezen királyi kegyel oklevél meg tisztelettel kihirdettetvén, azon óvással, miszerint annak azon tartalmát, hogy a kiváltságot nyert folyamodó által nyomtatandó minden iratok előző vizsgálat alá vétessenek, — Hazai törvényeinkbe ütközőnek láttyuk, — elfogadódott s ennek reá lett feljeggyzésével a folyamodónak vissza adatni rendeltetett."

7 A vármegyei közgyűlés állásfoglalása akkor válhat számunkra igazán érthetővé, ha felidézzük azt a korszakot, amikor Tóth Lajos nyomdász lett Miskolcon. Az 1840-es évek elejére Borsod már a reformokért küzdő liberális nemesség megyéje lett. A konzervatívok és a liberálisok között már eldőlt a küzdelem és már csupán az volt a kérdés, hogy a megye a Széchenyit vezérüknek tekintő fontolva haladók táborához csatlakozzon-e, vagy Kossuthot kövesse. Ez a harc akkor dőlt el, amikor a megyei ifjúság, élükön a „Major utcai Tudós Társaság"-ban vezető szerepet játszó Kun Miklóssal (aki később a város főbírája lett) Szemere Bertalant országgyűlési követté választatta.

8 Természetes és magától értetődő, hogy a kossuthi eszméket követő nemesi ellenzék a sajtószabadság védelme mellett állott ki és ennek hangot adott Csöglei Tóth Lajos privilégiumának beiktatásakor is. A megyei nemesség állásfoglalása és véleménye hosszú évekre meghatározta Tóth Lajos tevékenységét, amelyet a kortársak is elismertek, amikor a nyomdászt a „reform eszmék és a szabadságharc typographusá"-nak nevezték.

9 Tóth Lajos a debreceni városi nyomdában sajátította el szakmája alapismereteit. Nagybátyja — a debreceni nyomda vezetője —, kezei alól kikerülve 1823-tól Budán, az Egyetemi Nyomdában dolgozott mint szedő, majd pedig rövid ideig Bécsben Sollingemél. Vándorlásának következő állomása Lipcse volt. Onnan 1827-ben tért vissza Debrecenbe, ahol Miskolcra kerüléséig tevékenykedett. Egy időre át is vette nagybátyjától a debreceni nyomda irányítását.

10 Tóth Lajos már debreceni működése idején is kapcsolatba került a miskolciakkal. Ismerünk egy kiadványt, amelyet „Debreczenben, nyomtattatott Tóth Lajos által" jel7. A megerősítésre vonatkozóan 1. Leszih A., 1933. 8-9. 8.Vö.:VeresL., 1985.4-5. 9. Vö.:KomáromyJ., 1973. 8. 10. Nóvák L., 1928.46. 5* 67