A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 24. (1986)

TÖRTÉNETI, IRODALOM- ÉS MŰVÉSZETTÖRTÉNETI TANULMÁNYOK - UDVARI István: Kvesztára vonatkozó XVIII. századi zempléni adatok

Kalló (Nagy) pedig a kiterjedt Rákóczi-birtokok uradalmi központjai voltak, s mint ilyeneknek a kárpátukrán etnikai területeken fekvő más uradalmakkal is intenzív kapcsolatai voltak (pl, sárosi, makovicai).

14 A munkácsi püspök máramarosi vikáriusa 1725ben a Máramaros megyei Kricsfalva monostorából küld Zemplénbe, Szabolcsba alamizsnasokat, azzal a céllal, hogy ott adományokat gyűjtsenek a monostor helyreállítására és iskola felállítására. A monostor bármilyen segítséget elfogad, de elsősorban gabonaneműt vár. A szerzetesek általában ketten gyűjtögettek, jó állapotban lévő fogaton, „tiszta, állásukhoz, helyzetükhöz illő öltözetben" utaztak helységről-helységre. A helybéli lelkészek hozzájárulásával liturgizálhattak is. Az előírás szerint szállásukat lehetőség szerint a parókián kellett felütniük, annak hiányában „megbízható, becsületes embereknél". Korcsmában, nyilvános helyen nem tanyázhattak. A kvesztálás idején világi személyeknél időző és étkező szerzeteseknek előírták, hogy ivásban, evésben mérsékletet tanúsítsanak, ne fecsegjenek stb., — viselkedésükkel vendéglátójuk lelki épülésére szolgáljanak.

15 A XVIII. század közepétől, az előfordult visszaélések elkerülése végett, a vászongyűjtésre két monostor szerzeteseit együtt küldték ki, akik egy fogaton utaztak, s a begyűjtött pénzen, vásznon a szerzetesek száma szerint osztozkodtak.

16 A XVIII. század 40-es éveiben szabályos, önálló rendtartománnyá szerveződő magyarországi bazilita monostorok a kvesztálásra számba jöhető területet felosztották. A szórványos forrásokból kirajzolódó kép szerint az alamizsnát gyűjtő barátok pénztől tyúktojásig mindent elfogadtak, főként azonban gabonát, bort, vásznat, kecskegidát, bárányt, tojást és borsót kéregettek. A krasznobrodi szerzetesek 1749-ben 12 zsák búzát, 16 zsák zabot, 4 zsák rozsot, 42 rőf finom vásznat, 50 rőf durva vásznat, valamint 167 bárányt és kecskegidát kvesztáltak. A XVIII. század második felének rendi gyűlésein készített jegyzőkönyvek vászon, gabonafélék, s külön a zab, bor, borsó, bárány Ül. kecskegida kvesztálási területeit szabályozzák. Az 1858-ban Duhnovics A. által összeállított rendi statútum bor, gabonafélék és vászon kvesztálásáról szól.

17 A krasznobrodiakról tudjuk, hogy hegyaljai borhoz nemcsak alamizsnaként jutottak hozzá, vásároltak is, amit Lengyelországban értékesítettek, onnan vásznat hoztak eladásra. Az 1755-ös krasznobrodi rendi zsinat előírta, hogy a házfőnökök az alamizsnások kiválasztását nagy körültekintéssel végezzék, továbbá, hogy a vászon gyűjtését egyik évben a krasznobrodi és kisbereznai, a másik évben a miszticzei és máriapocsi szerzetesek felváltva végezzék a Krajnyán, (Zemplén megye északi része) a krasznobrodiak Pcsolináig, a kisbereznaiak Sztakcsinig járjanak gabonáért és kecskegidáért.

18 Az 1756-os rendi zsina14. Mákkai L., 1954. 10-14., 53., 115., 120-121., 299 és a mellékelt térkép. Makkai L. adatain kívül a sárospataki uradalomhoz tartozó Szabolcs megyei Büd község makovicai kapcsolataira ld. még HunyadiJ., 1980.29-41. 15. Duhnovics A., 1858. 75-78. 16. Kvesztálási jegyzőkönyv 1791. Máriapocsi monostor irattára. Anarcs. Vö.: Cselényi /., 1983. 17'. Duhnovics A., 1858. 76. 18. Zaklinszkij K., 1965. 47; Lelekacs N.-Griga M., 1944. 90-92. A forrásainkban szereplő cirillbetűs, ukrán nyelvű hetynévi adatokat, abban az esetben, ha az azonosítást lehetővé tette, egyszerűen átírtuk, traszlitteráltuk. Pl. Miskolc, Varanó, Patak, ónod, Bányácska stb. A magyar olvasó számára ismeretlen ukrán alakokat pedig visszakerestük Fényes E., 1851. Magyarország geographiai szótárában (I-IV. Budapest), s az ott szereplő helynévi alakokat közöljük. Pl. ukr. Brekov, Fényes: Barkó; ukr. Makova, Fényes: Olyka (Sztropkó) stb. 47