A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 24. (1986)
TÖRTÉNETI, IRODALOM- ÉS MŰVÉSZETTÖRTÉNETI TANULMÁNYOK - UDVARI István: Kvesztára vonatkozó XVIII. századi zempléni adatok
KVESZTÁRA VONATKOZÓ XVIII. SZÁZADI ZEMPLÉNI ADATOK UDVARI ISTVÁN Az Északkelet-Magyarországon élő vagy egykor élt népek, népcsoportok kapcsolatairól 1984 októberében Miskolcon megrendezett néprajzi tanácskozáson többen is megfogalmazták, hogy egy rövid konferencia az interetnikus jelenségeknek csupán legfőbb típusait tárgyalhatja meg, s nem mutatja be azoknak minden egyes formáját, alkalmát. 1 Közleményemben egy periférikus, de jellemző, interetnikus vonatkozásokat is tartalmazó jelenségre kívánom ráirányítani a figyelmet, — a vándorló, alamizsnát gyűjtő szerzetesek, csuhás barátok, kalugyerek működésére, akik gyakran ország- és nyelvhatárokat nem ismerve tevékenykedtek. Ismeretes, hogy Magyarország északi részén 1642-től feltűnt, s a XVII—XVIII. században „tót szerzetnek" nevezett piaristák első rendházai még a lengyel tartomány tagjai voltak. Az 1721-ben önálló magyar tartománnyá szervezett rendnek később is sok lengyel, szlovák származású tagja volt. 2 A kvesztáló galíciai baziliták útvonalai behálózták az egész Északkelet-Magyarország területét, gyakran azon is túljutottak, a pocsajevi barátok pedig könyveket terjesztettek. 3 Adományok elfogadása, alamizsna gyűjtése (kveszta) a szerzetesi létforma lényegéhez tartozott, s egyidős a szerzetek fennállásával. A zempléni monostorok ukrán lakóinak is egy része az év jelentős hányadát a rendháztól távol, idegen, gyakran más vallású közösségben töltötte, mely alkalmak lehetőséget nyújtottak személyes és közösségi kapcsolatok kialakítására is. Egy 1858-as rendi regula arról szól, hogy a nép már megszokta és várja az alamizsna gyűjtésére érkező, kéregető barátokat. 4 A szakirodalom három Zemplén megyei bazilita monostorról tud. A Szinna melletti középkori monostor a XVII. század végi Habsburg-ellenes küzdelmek során pusztult el. 5 Az 1742-ben alapított és az 1909-ben megszűnt bukóci monostorról, mivel különösebb művelődéstörténeti szerepe nem volt, viszonylag keveset írtak. 6 A kárpátukrán művelődéstörténetben fontos szerepet betöltő 7 krásznobrodi monostorról viszont, az utóbbi időben is több tanulmány jelent meg. 8 Kornij Zaklinszkij a monostor jelenlegi állapotának és történetének leírásán kívül 1. Kunt E.-SzabadfalviJ.-Viga Gy., (szerk.) 1984. l.KosáryD., 1983.76-77. 3.HodinkaA., 1910. 803; Ojtozi E., 1982. 76-77'; Kárpáti L., 1984. 171-172. A.DuhnovicsA., 1858. 75-78. Vö.: Ojtozi E., 1982. 103. Vö. még Szilágyi S. 1884.673. 5. Zaklinszkij K., 1965. 43-57. 6. Részletesebben alapvető információkat ld. Borovszky S., é. n. 88; 430. UnghváryE., 1898-1899. 7'. Bondar A.-Csuma A., 1967.15-16.;Misanics O. V., 1964. 15.;Misanics O. V., 1976. 79-87. 8. Zaklinszkij K. /., 1965. 43-50.; Misanics O. V., 1964. 15., 33. Misanics monográfiájában a nyugat-kárpátukrán területen fekvő Krasznibrodnak a korabeli művelődés és iskoláztatásban betöltött szerepe kap pozitív értékelést. Egy itt idézett 1780-as könyvösszeírás adatai szerint a monostori könyvtárnak 135 könyve volt, Bukóczról nem jeleznek könyveket, míg Máriapócson ugyanakkor 191 könyvet írtak össze. Ld, még Bondar A.-Csuma A., 1967. 14-17. A<-