A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 24. (1986)

NÉPRAJZI TANULMÁNYOK - D.VARGA László: Adatok az Ung–Laborc–Latorca mellék pásztorkodásához

tüzet, s a sarlót tegye be a tűzbe, és adott neki „valami szentelt dogot", hogy azzal füstölje körül a tehenet. Mikor az asszony megfejte a tehenet, a tüzes sarlón szűrje keresztül a tejet. Ezután ügy kiment a tejből a pondró, hogy többet soha nem volt.

6

' Megtörtént, hogy egy ízben úgy megduzzadt a tehén tőgye, hogy „nem fért a lába közé". Mikor meglátta a másik pásztor, azt mondta, hogy annak vak döfése (azaz a másik tehén döfte meg a tőgyét) van. Figefészekkel

62 megfüstölte a pásztor, s így meggyógyult. Volt Szirénfalván egy szolga, akit a kovácsnak a felesége lovagoltatott. Lóvá változtatta a kovácsné, és úgy lovagolt rajta. Úgy változtatta lóvá, hogy a kötőfékkel fejbevágta a szolgalegényt. Csak éjjel tizenkét óráig lovagolt rajta, tovább már nem. A szolgalegény bátyja huszár volt, akinek ez eset után írtak, hogy jöjjön haza, segíteni az öccsén, mert annak már semmi ereje sincs, se enni, se inni nem akar már. Mikor hazajött, tudakolózott az öccsénél, hogy mi van vele. Ő azonban nem akarta megmondani. - Akkor én öllek meg - mondta a huszár. Végül elmondta. Ezután a huszár elbánt a kovácsnéval, s őt változtatta lóvá, ugyanis neki is volt olyan tudománya, mint a kovácsnénak. Elvitte a kovácshoz és megvasaltatta. Ráverette a patkót a kezére meg a lábára. Mikor ez megvolt, a huszár bejárta vele a határt, majd visszament a kovácshoz és leszedette vele a patkókat. Néhány napig még feküdt az asszony, de aztán belehalt a fájdalmakba. Két kondás mesélte, amint egyik alkalommal szalonnát sütöttek, hozzájuk megy egy nagy béka és ott pilákolt rájuk. Mikor megkínálták szalonnával, az asszonnyá változott. Az is megtörtént, hogy vadmacskát vagy kandurmacskát elástak a kapuba, hogy a ló ne menjen fel az udvarra. Ez egyszer megtörtént az egyik adatközlővel is: felfeszítették az istálló küszöbét, s kivették onnan az elásott fejet, elvitték a temetőbe, és ott elhajították. Soha többet nem kellett húzni a tehenet az udvarra, ment az magától is. Ha az éjjel meghalt valaki, és másnap eltemették, megfigyelték melyik szöget verték legelőbb a koporsóba, ezután kiásták a koporsót és kivették azt a szöget. Ezt elásták valamelyik gazdának az óljában (istálló), akire haragudtak, vásárolhatott az akár száz darab marhát, mind kidöglött.

63 Bár az utolsó történet nem kapcsolódik közvetlenül a pásztor hiedelemkörhöz, mivel azonban ezt is az egyik pásztortól hallottuk, így azt is lejegyeztük. Megbetegedett a nyolchónapos kisgyerek, mert „szemről volt valakinek". A gyermek egyik pillanatról a másikra abbahagyta az evést és nem fogadott el semmit. Bejárták vele az orvosokat, kórházban is voltak, úgy összevágta a száját a gyerek, hogy még tejet se tudtak neki adni. Kétségbeesés után haza vitték a gyereket, amikor a nagyapa (a pásztorember), kilenc sírról összeszedett mindenféle növényzetet, kilenc mezsgyéről kilencféle gallyat, háromféle vasat, és három kútból vizet. Korán reggel szedte, hogy valaki meg ne lássa. Ezt mind belefőzték a fürdővízbe. Amikor helyezték bele a gyereket, az megrettent és nagyot visított. Nem csak a gyermek anyja ijedt meg, hanem a gyermek is úgy meg61. Vö.: Luby M., 1983.42-65. 62. „Az életemet az erdőn töltöttem le, de életembe csak egy figefészket leltem. Olyan csepp, kicsi madárka, oszt olyan hosszú fészke van, mint a harisnya (Éles M.). 63. Magyari M., 1983. dec. 17. Ez vonatkozik nemcsak a korábbi (1981-es gyűjtésekre, Szirénfalva és Csicser községekre, hanem Nagyszelmenc, Dobóruszka, Kaposkelecsény falvakra is. Kiss M., 1978. 309-310.; Dobrossy I.-FügediM., 1979. 245-259. 340