A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 24. (1986)
NÉPRAJZI TANULMÁNYOK - D.VARGA László: Adatok az Ung–Laborc–Latorca mellék pásztorkodásához
akkor, ha valamelyik ló „megugrott". De ökröt is fogtak be pányvával, melyet a kötélverő készített a pásztorok számára. Tárgyak és eszközök a pásztorok kezén: A használati tárgyak szervesen hozzátartoztak, kapcsolódtak a pásztor mindennapjához, életviteléhez. Elválaszthatatlan velejárói voltak a pásztoréletnek. Mindannyiuknak volt tarisznyája (bőrből, vagy vászonból), bicska)*, dohány zacskó]*, melyet macskabőrbő\ vagy kostökböl készítettek. A kostökből készítettet sallangos zacskónak hívták (a formája miatt). A készítése úgy történt, hogy a kostököt betették a mészbe és addig hagyták benne, „míg nem gyött a gyapja". Mikor az „megindult", kivették, kitisztították a mésztől, kimosták, utána timsólébe tették, majd három nap után kivették, letisztították és szárítás közben „kéz közt húzgálták" (nyújtották). Ezenkívül volt a pásztornak pipaszurkáló')*, amellyel a pipát tisztította. Tartott magánál acélt, kovát, taplót, melyeket egy kis zacskóban a derekához erősítve hordott. Ajándéktárgyként általában szaruból készült tárgyakat adtak a pásztorok jó ismerősüknek, pásztorbarátaiknak vagy kedveseiknek; így sótartót, tülköt stb. 57 , melyekből mára, sajnos nagyon kevés maradt meg. Ezzel a faragással kevesen foglalkoztak, ugyanis ez több türelmet, időt, s nem utolsósorban kézügyességet igényelt. Táplálkozás, pásztorviselet: Háromszor egy héten a bojtár járt haza a faluba ételért, de kint is főztek a pásztorok komprélevest (krumplilevest), paprikás krumplit. „De vót olyan év, hogy háromszázötven kisvarjút is megettünk" - emlékszik az egyik pásztor. Tartottak kint szárított tésztát, amelyet a feleség otthon meggyúrt, és bármikor használhatták. Természetesen a szalonnához bármikor nyúlhattak; nyers vagy nyárson sült állapotban fogyasztották. Az első világháború előtt a pásztornak széles szárú gatyája volt, mely „ráncos vót, mint a szoknya". Később a ruhájukat a vásárban vették, a bocskort pedig csizmaszárból készítették. Valamelyiküknek széles, másoknak pörge karimájú kalap)* volt, amely mellett darutoll díszelgett. A kalapot Ungváron készíttették, aszerint, hogy kinek milyen tetszett. A későbbiekben (háború után) már „divatba jött" a gumicsizma és esőköpeny. 58 A pásztor hiedelmei: Mint más erősen szakosodott foglalkozási ág, a pásztorkodás is nagymértékben meghatározza a pásztorok életmódját, viselkedésformáját, ismeretanyagát. A mindennapi tevékenységükhöz kapcsolódó racionális és irracionális elemek jól megfértek egymás mellett, kiegészítették egymást. A babonás képzetek, mágikus cselekmények ha nem is egyforma gazdagsággal, egyenlő arányban, de jelen voltak az egyes adatközlő pásztoroknál. A lejegyzettek azt mutatják, hogy nem mindegyikük tanúsított egyforma figyelmet a hiedelmeknek, babonáknak. Úgy is mondhatnánk, hogy vannak olyan történetek, melyekben „hisznek" a pásztorok (ezeknél hangsúlyozzák is, hogy ez „így igaz, mert ez velem is megtörtént), illetve más történeteket, „melyek velük nem történtek meg", kissé mosolyogva adják elő. A szakirodalomból több helyről ismert tudóskocsisról 59 egyik adatközlőnk így mesélt: „Templomot fedtek, mikor arra ment egy parádéskocsis, oszt megállt a lova. 57. Erről részletesen lásd: D. Varga L., 1981. 136. 58. Vö.: S. Kovácsi., 1983. 30., 36. 59. L. m. Barna G., 1979. 65., 115-118., 148-150.; FerencziL, 1984. 235-243.; Luby M., 1983.70-72. 337
