A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 24. (1986)

EMLÉKÜLÉS Herman Ottó születése 150. évfordulóján - FÜLEP Ferenc: A régész Herman Ottó

seket világítsa meg. Világosan megfogalmazta ezt a már idézett 1911. febr. 6-án tartott előadásában

1 ° : „A kutatás végcélja nem az egyoldalú, mesterséges és mesterkélt alakrendszerek alkotása, hanem az ősember fejlődésének és összes életviszonyainak megállapítása a természet alakulatainak menetében. A kutató vessen számot az ősember összes szükségleteinek lényegével és vegye számba azt is, amit ezek mondanak neki!" Olyan gondolatok, amelyek a modern régészettudomány „ars poetica"-ját képezik ma is. Herman Ottó tehát a paleolit embertől származó leletek értékelésénél ilyen új, modern felfogást vall. Nem kell tehát egyáltalán csodálkoznunk azon, hogy a természettudós Herman Ottó az ember megjelenésének idejét, az ember származását illetően is a maga korában forradalmian új tanokat hirdet. 1913-ban megjelent „A magyar paleolith és tartozékai" című cikkében

11 igen éles hangon utasítja el a Mózes Genezisét, a bibliai világ-, illetve emberteremtés elméletét, amely szerint „az isten szabott időben teremtette a mindenséget és magát az embert." U. itt hitet tesz a darwini tanok mellett, és beszél arról a „hatalmas nyomásról", „melyet Darwin föllépése (1859) a fajok keletkezéséről, így az emberről is szóló tanítása ellenállhatatlanul gyakorolt", tudniillik az élővilág, és benne az ember fejlődéséről szóló tudományok fejlődésére. 1903-ban a Természettudományi Közlöny XXXV. kötetének 402. füzetében Herman Ottónak egy kisebb terjedelmű, de rendkívül izgalmas cikke jelent meg „A kéz és a szám az ősfoglalkozások körében" címmel.

12 Mindjárt megjegyzem, hogy a cikknek a második része, amely a számokkal, azok kialakulásával foglalkozik, kívül esik jelen tárgyalásunk keretein. Annál érdekesebb viszont a cikknek az első része, amely a kéz kialakulásával, a kéznek mint az ember munkavégző eszközének szerepével és a lábtól való elkülönülésének problémájával foglalkozik. Legyen szabad most egy kis kitérőt tennem. Engels Frigyes 1876-ban egy soha be nem fejezett bevezető tanulmányt írt „A munka része a majom emberré válásában" címmel, amelyet később alapvető nagy műve, „A természet dialektikája" iratkötegéhez csatolt.

13 Az előbb említett tanulmány 1896-ban jelent meg először nyomtatásban a „Neue Zeit" hasábjain. Ebben a tanulmányban Engels foglalkozik a kéz szerepével, az emberi munka kialakulásával, a munkaeszközök készítésével, és ennek jelentőségével az ember további fejlődésében. Visszatérve most már Herman Ottó „A kéz és a szám az ősfoglalkozások körében" című tanulmányához, Herman Ottó azt írja:

14 „Noha itt, ez alkalommal csupán csak a kézzel lesz dolgunk, úgy amint a lábtól alak és rendeltetés szerint elkülönült és így fejlődésének és jelentőségének legmagasabb fokát érte el: a lábbal való viszonyítást teljesen mellőzni nem lehet.. ." Majd ugyanitt lejjebb:

15 „A kéz és a láb szervezeti elkülönülése így az embernél, a kéz tekintetében, a lábtól való szabad, teljesen független cselekvést, a láb tekintetében a kéztől teljesen független fennjárást jelenti.. ." 10. Herman 0., 1911.111. 11. Herman O., 1913. 10. 12. Herman O., 1903. 97. skk. 13. Engels, R, 1963. 449. skk. 14. Herman O., 1903. 98. 15. Herman O., 1903.98. 3 A Herman Ottó Múzeum Évkönyve