A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 24. (1986)

NÉPRAJZI TANULMÁNYOK - BALÁZS Géza: Égetett szeszes italok készítése és fogyasztása a Közép-Tisza vidéken

általában gyári üvegben viszik magukkal az emberek, amelynek egyetlen hagyományos „kelléke" lehet a csutkadugó, azaz a kukorica csutkájából készült dugó. Az üvegedényeket tartják a leghigiénikusabb tárolóeszköznek, mégis előfordul, hogy nagyobb mennyiségű pálinkát tárolnak műanyag kannákban, ballonokban is. Bár egyesek véleménye szerint a műanyagot oldhatja a pálinka, ez a szokás mégis terjedőben van. (Bács-Kiskun megyében egyes „nagytermelőknél" már csak ez fordul elő.) Általános vélemény az is, hogy a pálinka annál jobb, minél tovább áll. Apáiinka erőssége, „karcossága" az idővel megfinomul. A helytelenül lezárt pálinkásüvegben az ital benyarasodik, bevirágosodik, megtörik — tartják Dorogmán. A pálinkából - akárcsak a borból — háromféle minőséget lehet kivenni: a tetejét (ez a legerősebb), a közepét és az utolját vagy alját. A pálinka fokának, szesztartalmának megállapítására is használják azt az országszerte ismert népi módszert, mely szerint, ha a fölrázott pálinkának gyűrű\t van (apró buborékok ülnek ki körben a felszínén), akkor megvan az 50 fok. A 49 fokosnak és az 55 foknál több pálinkának már nincs gyűrűje. A pálinkát legelőnyösebb pincében tárolni: ez a hőmérséklet a legmegfelelőbb a minőségének és a fogyasztás igényeinek. 10. A pálinkázásnak a Közép-Tisza vidéken is megvannak a jellegzetes, „kötelező" alkalmai. Általánosságban elmondható, hogy a pálinka fogyasztásának az emberi élet, valamint a gazdasági év minden jelesebb alkalmakor szerep jut. A gyermekágyas asszonynak illik pálinkát vinni (sőt ő maga gyakran a párnája alatt tartja). A szeszes itallal való megkínálás első alkalma a felnőttség jele. A pálinka nemcsak „barát a bajban", hanem gyógyszer is lehet. A halotti tor legfontosabb italának szintén a pálinkát tartják. Fogyasztásának jeles alkalma a reggel: a reggeli féldeci errefelé is általános, főleg karácsonytól húsvétig. A nyári gazdasági munkák idején szívesebben fogyasztják a pálinkát, mert attól nem izzad annyira az ember. S végül a disznótor sem képzelhető el pálinka nélkül: ekkor a szorgalmasabb, ügyesebb gazdák már az új pálinkával kínálják meg a segítőiket.

2l Az örömpálinka szokása nem elterjedt. Mégis egyes adatközlőimtől hallottam, hogy gyermek születésekor (mások évente egyszer) eltesznek egy-egy liter pálinkát, amelyet majd csak a lakodalomkor lehet fölbontani. Ezek a pálinkák a legértékesebbek, hiszen húsz-huszonöt évet értek. A pálinka átveszi a legfontosabb ital szerepét a falusi lakodalmakon is. Tiszacsegei adatközlőim szerint régen „boros" volt a magyar nép, de ma már egyre inkább „pálinkás" lesz, s ezt mutatják a lakodalmak is. 1984-ben a reggeltől másnap reggelig tartó lakodalomra körülbelül 300 emberre számítva a következő italféleségeket vették: 441 pálinka (ebéd—vacsora előtt fogyasztották), 101 bor, 30 láda sör, 600 üveg üdítő, 8 üveg likőr az asszonyoknak. Az üdítőből, alikőrből, valamint az amúgy is kevés borból maradt valami, a pálinka és a sör hiánytalanul elfogyott. A pálinka kijár a nehéz fizikai munkát végző, kalákában segítő embereknek is. Ilyen nevezetes munka Tiszacsegén pl. a kútásás. Adatközlőim szerint az 1940-es években egy kútásásnál — nem a szegénység miatt — két embernek két dl kevert pálinkát volt illendő adni. Ma ugyanezért a munkáért ugyancsak két embernek 41 pálinka jár. 21. Balázs G., 1984. 13. 285