A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 24. (1986)

NÉPRAJZI TANULMÁNYOK - BALÁZS Géza: Égetett szeszes italok készítése és fogyasztása a Közép-Tisza vidéken

A pálinka lehet gyógyszer is. Míg általánosságban az a vélemény, hogy „a pálinka adja az erőt", speciálisabb gyógyírnek is tekintik. A reggeli előtti féldeci étvágygerjesztő. De jót tesz a pálinka gyomorrontás és más gyomorbetegségek esetében is. Dagadt testrészek borogatására pálinkába áztatott ruha a legmegfelelőbb. Vágott sebek, fertőzések elhárítására pálinkás liliomszirmot javasolnak. Pálinka, sőt melegített pálinka fogyasztását javasolják elrekedés, rekedtség ellen. Mezőcsátról van adat arra, hogy a pulyka lábát kikelés után pálinkás vízben kell megmosni, hogy erősödjön. Ha a kacsa beteg, nem eszik, paprikás szalonnát etettek vele, ha „krampog", nyálkás a torka, pálinkát tettek az ivóvizébe. A pálinkás kenyér fogyasztásának szokását ismerik a Közép-Tisza vidékén is. Pálinkás kenyérnek nevezik az ország nagy részén a gyerekeknek kenyérre csepegtetett pálinkát. Tiszadorogmán a pálinkás kenyér fogadás tárgya is lehet: ki tud 1 dl pálinkát kimártogatni kenyérrel. Állítólag ez kemény legénypróba, s csak keveseknek sikerül.

22 11. összefoglalásképpen a következőket állapíthatjuk meg a Közép-Tisza vidék néhány jellegzetes településének (Mezőcsát, Ároktő, Tiszadorogma, Tiszacsege, Tiszafüred) pálinkával kapcsolatos hagyományairól: A Közép-Tisza vidék gyümölcstelen településein volt hagyománya a gabonából készült pálinkának, de ma már kizárólagos a gyümölcspálinka-készítés. A szűkebb határon túl is jegyzik a csegei és a dorogmai szilvapálinkát, különlegességnek tartják a vidék illatos eperpálinkáját. Különlegesség és ritkaság, egyéni innovációnak számít e vidéken a sompálinka, bodzapálinka, borókapálinka és akácfavirág-pálinka. Egyre kisebb szerep jut a vadgyümölcsökből valaha sokkal nagyobb mértékben készült pálinkáknak (vadkörte, csipkebogyó). A Közép-Tisza vidék pálinkatermelése önellátó. A feleslegből néha eladnak, elajándékoznak. Néhány éwel-évtizeddel ezelőtt a Bükkaljáról, Jászságból jártak kocsmárosok a dorogmai szilvapálinkáért. Ujabban a Nyírségbe járnak sokkal olcsóbb almapálinkáért. Tiszadorogmán 1984-ben 150-200 forint volt literje a szilvapálinkának. Vidékünkön a „fekete főzés" jóval visszaszorultabb, mint az Alföld más vidékein (pl. Bács-Kiskun megyében). Nem jellemző a cukorból készült pálinka és borhamisítás sem. Az utóbbi években újabb főzdék is nyíltak az igények ellátására. A pálinka tárolásának jellegzetes hagyományos eszköze Tiszadorogmán a fahordó és fonottkorsó, a Tisza bal partján pedig a cserépkorsó. A mezőcsáti és tiszafüredi kerámiaközpont látta el bütykös korsókkal és kis butykosokkal ezt a vidéket. A pálinkának kitüntetett szerep jut az emberi élet és a gazdasági év jeles alkalmain. Megfigyelhető, hogy egykori „boros" szokások egyre inkább „pálinkássá" válnak. Jól mutatja ezt a lakodalmon elfogyasztott égetett szeszes ital mennyisége és aránya. A Közép-Tisza vidék jellegzetesen átmeneti vidéknek számít a magyarországi boros és pálinkás vidékek között, de a pálinka szerepe meghaladja a többi szeszes italét. A pálinka szeszfoka itt is az országos ízlésnek megfelelő 51—53 fok, de írásos adataink vannak arra, hogy korábban az egész Alföldön a kisebb szeszfokú pálinka járta.

2 3 22. Adatközlők: Csobán Antal (Tiszacsege), Kendrei Józsefné (Tiszafüred), Kendrei József (Tiszafüred), Molnár József (Tiszacsege), Papp József (Tiszacsege), Ratkai József (Tiszadorogma), Ifj. Sánta Ferenc (Tiszadorogma), Takács János (Ároktő), Vattayné Berecz Mária (Mezőcsát). 23. Petrovits D., 1890. 286