A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 24. (1986)

NÉPRAJZI TANULMÁNYOK - KAVECSÁNSZKI Gyula: Rátka, Hercegkút és Károlyfalva népi építészete

Károlyfalva: 80 lakóházat jelölnek a felmérések. Ebből a csűr mindössze 7 lakásnál, az istálló kettőnél nincs jelölve. Hercegkút és Károly falva esetében az összeírás a családfők 95%-ánál földművesnek jelöli a foglalkozást. Rátkánál a 94% földbirtokos.

14 Bár ez utóbbi névhasználat helytelen, mégis az 1869-es felmérés nyilvánvalóan a vagyoni helyzet megkülönböztetésére a földdel rendelkezők megjelölésére irányul és nem a hagyományos értelembe vett nemesi réteget jelöli. A német telepesek nem voltak könnyű helyzetben, hiszen legelső tevékenységük az volt, hogy házakat építsenek, új települést teremtsenek. A Hercegkútról szóló monda szerint évekig földházakban laktak, mert a herceg a szerződés ellenére sem biztosította a telepeseknek az építőanyagot. Kemencéjük is csak egy volt, amelyben a családok sorban sütötték a kenyeret.

15 A magyar nyelvet nem beszélő telepesek egymásra voltak utalva. A közös boldogulás, a házépítés, az új otthon teremtésének reménye és szükségessége az összetartást még jobban fokozta. Balassa Iván írja, hogy az összetartás a házépítés esetében is megnyilvánult. „Magam láttam és fényképeztem amikor közel százan jöttek össze egy ház felépítéséhez. A gazda étellel, itallal jól tartotta őket." Az összetartás megnyilvánult a vallási ünnepeknél is.

1 6 Burger Ignác (77 éves) Károlyfalva, Rákóczi u. 19. sz. alatti lakos elmondta pl., hogy a hercegkúti búcsúra szeptember 8-án szekerekkel és gyalogosan is mentek. Hercegkúton sok volt a rokon, de az idegeneket is vendégül látták. A május 16-i Nepomuki Szt. János búcsúra Károly fal vára ugyanígy jöttek a hercegkútiak. Rátkán is sok volt a rokon a beházasodás miatt, de a távolság túl nagy volt az állandó kapcsolattartáshoz. A lakodalmat három napig tartották és érdekes módon mindig kedden. Részt vett rajta az egész falu. Rátkán, Károlyfalván és Hercegkúton az 1869. XII. 31-i állapot szerinti felmérés rögzítette a foglalkozást is. A felmérésben nem található kőműves, ül. a házépítés tudományát értő foglalkozás. Károlyfalván viszont Burger Ignác és Müller Miklós elmondták, hogy a tetőszerkezetet általában a Hercegkútról jött ácsmesterek állították össze. A házépítésnél az anyagot a gazda adta. A fogadott mester 6—8 emberrel dolgozott és olykor három építkezésen is dolgoztak egyszerre. A házat kimeszelve adta át. A segédmunkát a rokonság és a falu adta. A ma is látható kőből rakott boltívek, boltozatok a kőművesmesterek hozzáértését tanúsítják. Az egyszerűbb építkezést a gazda maga is elvégezte. A gerendavázas sertésólat mindenki maga készítette, a fát, gerendát kifaragták és segítséggel összeállították. A Zemplén-hegységet a XVIII. sz. második feléig szinte kizárólag a faépítészet jellemezte. A faépítkezés háttérbe szorulásának okai egyrészt az erdőterület csökkenésében, másrészt a XVIII. sz.-i úrbérrendezésben keresendők. Ez utóbbi végrehajtása során ugyanis jelentős erdőterületeket veszített a jobbágyság és a racionális erdőgazdálkodás értelmében korlátozták az épületfa kitermelését. Az 1772-es helytartótanácsi rendelet előírta, hogy épületfát csak a tetőszerkezet és a nyílászárók építésére lehet kitermelni.

17 14. Fölvételi ív 1869. Rátka XV.-16/72; Károlyfalva XV.-16/31; Hercegkút XV.-16/101. 15. Balassa L, 1959.43. 16. Balassa l, 1959.45. 11. Dám L., 1981.67. 252