A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 24. (1986)

NÉPRAJZI TANULMÁNYOK - PÁLL István: Történeti adatok a Taktaköz népi építkezéséhez

Valószínű, hogy a három másik taktaközi településen összeírt „garmada" vagy „garmadát" színek hasonló funkciót töltöttek be, mint a magtartó vagy magszínek. Az 1864ben megjelent „A magyar nyelv szótára" szerint a garmada „Általában halom, rakás, melybe valami öszve van hányva; különösen nyomtatott vagy csépelt gabona, midőn halomra hányják, akár polyvájában, akár felszórva."

17 Selmeczi Kovács Attila említi egy munkájában, hogy az észak-magyarországi csűrökben a tisztítás („szórás") előtt külön tárolóhelyiségben, a garmadásbm tárolják a szemnyerés során kikerült gabonaszemeket.

18 Bájon, Csobajon és Tiszaladányban 11 ilyen épületet írtak össze, de itt nem a csűrök elrekesztett részeként álltak, hanem többnyire istállóval, kamarával vagy szekérszínnel épültek egy tető alá. Méretükről egy baji adat: Patay József náddal fedett garmadás színje a vele összeépített szekérszínnel együtt 5X3 öles volt, s 60 frt-ot ért, de két tiszaladányi, „czulápra" épült és istállóval egy fedél alatt álló „garmad színt" 252, ill. 255 forintra becsültek. Kamarákban is tároltak gabonát, de ezeknek az épületeknek más tároló funkciójuk is volt. Nem tudjuk, hogy a. lakóházakkal egy tető alá hol és milyen mértékben épültek kamarák, mert az összeírásban ezek csak elvétve szerepelnek. Tiszaladányban az 5 1 összeírt kamra közül csupán 7 volt a lakóházzal egy fedél alatt, a többit különálló építményként jegyezték fel. A többi településen is főként a „külső kamarákat" írták össze. Ezek egy része valamilyen más építménnyel került egy fedél alá (Bájon pl. a 32 külső kamara közül 15 volt egyedülálló épület, a többi különféle színekkel, disznóólakkal, istállókkal stb. épült egybe). Prügyön több adatot feltüntettek, így lehetőségünk volt a tetőhéjazat és a méret vizsgálatára is. A 39 kamra közül 33 az adózóké, 6 a nemeseké volt. Átlagos hosszuk 3,5, ill. 4 öl; 27-et gyékény-, 12-t nádtető borított. Tiszaladányban 17 kamara „czulápra" épült, s itt 4,6 öl volt azoknak az épületeknek az átlagos hossza, amelyeknél ezeket az adatokat is feltüntették. A kukorica tárolására górék szolgáltak, de ilyen építményeket csak Bájon és Tiszaladányban írtak össze, mégpedig összesen 28-at. Valószínűnek tartjuk, hogy a többi településen a kukoricát egyéb helyeken: padláson, kamrákban tartották (erre a megye más területeiről igen sok adatunk van). Tiszaladányban valamennyi góré egyéb épülettel — leggyakrabban sertésóllal, kamarával és juhszínekkel - került egy fedél alá. Értéküket 26 frt 30 xr és 147 frt közötti összegre becsülték, bár ez az érték mindig a velük egybeépített más gazdasági épületek milyenségétől függött. Egyetlen uradalmi góréról van tudomásunk: Bájon Patay József 24X1 öles zsindelyes góréját 200 frt-ra értékelték. A portákon többfajta szín is helyet kaphatott. Leggyakoribbak a szekérszínek voltak, s ezek többségét - mint arra már a fentebb tárgyalt épületeknél rámutattunk - más épületekhez kapcsolták. Az udvaron egyedül álló szekérszínek átlagos hossza Prügyön 3,6 öl volt, de Patay József baji zsindelyes kocsiszínje elérte a 7 ölet. Igen gyér a szekérszínek anyagára vonatkozó adataink száma, de annyit tudunk, hogy pl. Prügyön voltak ágasra épült, sövényfalú szekérszínek is, Taktakenézen pedig nádfedelű szekérszínt is összeírtak. Sok egyéb szín szolgált még a különféle tevékenységek, foglalkozások űzésére. Bájon igen nagy számban (27 darab) voltak fejőszínek, és Tiszaladányban is találtak ilyen 17. Czuczor G.-FogarasiJ., 1864. II. 1035. 18. Selmeczi Kovács A., 1976. 73., 97. 242