A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 24. (1986)

NÉPRAJZI TANULMÁNYOK - PÁLL István: Történeti adatok a Taktaköz népi építkezéséhez

egy „sertés akol sövényből fonva szélesége 8 öl, hosszasága 15 öl kévés sás fedéllel" 50 frt becsült értékben.

13 A legelőbőségnek köszönhetően a Taktaközben igen szép számú juhot tartottak. A birtokosok közül Patay Józsefnek Prügyön és Bájon is nagyméretű juhtartó épületei állottak (Prügyön a zsúppal és gyékénnyel fedett „juh fészer" 29 öl hosszú volt, a baji zsindelyes „bírke hodáj" pedig 44X4 öles méretével és 900 frt becsértékével a tulajdonos legjelentősebb épületeinek egyike volt). A Prügyön is birtokkal rendelkező Baji Patay Lajos béresistállóval egybeépített „birka hodáj"-a a maga 44X5 öles alapterületével még az előbbieken is túltett, s ezen kívül még egy 26 öles deszka oldalú, nádfedeles esztrenga is volt a birtokában. Az adózók közül néhánynak szintén volt juhszínje (-akolja, -óla, esztrenga ja); Tardoson 7, Csobajon 3 ilyen épületet írtak össze. Tiszaladányban 21 gazdának 22 juhtartó építménye volt. Ezek nagy része valamilyen más épülettel állt egy fedél alatt (sertésóllal, szekérszínnel, góréval, kamarával stb.). Hosszuk 5—8 öl között volt, de a tiszaladányi Kertész József egy 22 öles szekérszínnel egybeépült esztrengának is gazdája volt, s ugyancsak az ő portáján állt „Egy Juh szín Góréval patsittal".

1 4 Néhány méhest is találtak az összeírás alkalmával. Prügyön 1845-ben Halgato István építményei közt volt egy „hat öles méhes ujonat épült sövényből" 25 frt értékben; ugyanekkor jegyezték fel, hogy nemes Buzássi József bővítette a korabeli összeírásban már szerepelt 2 és 1/2 öles nádas méhesét, s az az akkori 3 forint helyett már 77 frt-ot ért.

15 Bájon a helybeli ref. lelkésznek volt még egy méhekkel teli méhese. A földműveléshez kapcsolódó épületek közül legnagyobb méretűek a csűrök voltak, de ezek a Taktaközben csak a nagybirtokosok majorjaiban álltak. Drevenyák Ferencnek Taktakenézen két csűrje is volt. Mindkettő fenyőfa oldallal, gerendákkal és szarufákkal készült, náddal és gyékénnyel volt fedve, csupán méretükben volt különbség: a „Nagy Csűr" 13X9 öles, a „Kis Csűr" 17 és 1/2X5 és 1/2 öl alapterületűre épült, s 900, ül. 500 frt-ra becsülték őket; az elsőben ezer kereszt „gabona" (rozs), a másodikban 50 kereszt búza és 500 kereszt zab volt az összeírás idején. Patay József Bájon egy 3000 forintra becsült, az előzőeknél nagyobb méretű, 30X10 öles zsindelyes csűrt birtokolt és nemes Patay Istvánnak is volt Prügyön a „helységen kívül" egy fából épült, zsindellyel fedett, 12X8 öl alapterületű csűrje. A szemes gabonát vagy magtárban, vagy magtartó színekben tárolták. Magtárak (az összeírásban „granárium" vagy „granáriom" alakban szerepeltek) csak a nagybirtokosok tulajdonában voltak, s Prügyön kettőt, Csobajon és Taktakenézen egyet-egyet írtak össze belőlük. A Drevenyák Ferenc taktakenézi majorjában álló „Granáriom 10 öl hosszú 5 öl széles, gyikénnyel fedet teteje gerendákal, deszka padlásai és pádimentomal" 700 frt-ra becsültetett.

16 Magtartó vagy magszínékben szintén szemes gabonát tartottak, de ezek kis értékű, kisméretű épületek voltak. Prügyön egy 3X2 öles nádfedeles magszínt 25 frt-ra, Tardoson egy 3 öl hosszú „magtartó és pejvás színt" 12 frt-ra becsültek. A Taktaközből nincs rá adatunk, de a Nyírségből tudjuk, hogy ezekben a színekben hombárokban vagy szuszékokban tárolták a szemes „életet". 13. SzSzmLt.IV. A. 19.4. 14. SzSzmLt. IV. A. 19. 3. 15. SzSzmLt. IV. A. 19. 10. N° 803. 16. SzSzmLt. IV. A. 19. 10. N° 801. 16 A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 241