A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 24. (1986)

NÉPRAJZI TANULMÁNYOK - PÁLL István: Történeti adatok a Taktaköz népi építkezéséhez

95%-a állt egymagában, de Tardoson csupán egyharmaduk, Tiszaladányban pedig kevesebb mint negyedrészük volt egyedülálló épület). Leggyakrabban szekérszínnel építettek istállót egy tető alá (Tiszaladányban pl. az istállók közel fele volt szekérszínnel összeépítve, de Tardoson 41%, Bájon 40% volt az ilyen épületek aránya). Jó néhány fajta más gazdasági épület (különböző színek, sertésólak, kamarák, juhaklok stb.) társult alkalmakként az állatok eme hajlékához. A különálló istállók hosszának átlagát 4 településen (Prügyön, Taktakenézen, Tardoson és Tiszaladányban) tudtuk kiszámítani. Az adatok szerint az adózók ezen épületeinek hossza 5—6 öl között mozgott, de a prügyi nemesek tulajdonában lévő istállók átlaga meghaladta a 6 ölet (az adózók — nemesek istállói hosszúságának aránya e két községben 5,2 :6,1 öl volt). E gazdasági épületek falának anyagát - a lakóházakéhoz hasonlóan néhány kivételtől eltekintve nem írták össze. Csupán a tiszaladányi istállók egy részéről (pontosabban 41,5%-áról) jegyezték fel, hogy azok „czulápra" épültek, s Taktakenézen és Prügyön említettek még 4 paticsos falú és 3 sövényből készült istállót. A tetők héjazatái legnagyobbrészt gyékényből és nádból készítették (Prügyön 57 :26, Taktakenézen 16 :22 a számarány a két vízinövény között, s Tiszaladányban — ahol a 106 istálló közül csak 40-nek közölték ezt az adatát is - 38 nád és 2 gyékényfedelű épületet írtak össze.) Ezenkívül volt még néhány zsúp-, szalma- és zsindelyfedelű építmény is, melyek nagy részét nemesek birtokolták. Másik, szintén állatok tartására szolgáló és igen nagy számban készített épület a disznóól volt. Igen sok sertést tarthattak a Taktaközben, mivel jó néhány portán több disznóólat is összeírtak. Prügyön 27 helyen volt 2 disznóól, de Bájon is meghaladta a tízet az olyan porták száma, ahol két sertésólat találtak. Tardoson és Bájon több olyan telek is volt, ahol 3 disznóól szolgált az állatok tartására (pl. „sertésól 3. egy végtibe"). A disznóólak többsége önálló épületként állt a telken, de közülük igen sokat más gazdasági épülettel (szekérszín, kamara, juhakol, istálló, góré stb.), sőt lakóházzal is egy fedél alá építettek. Anyagukról csupán Bájon és Tiszaladányban jegyeztek fel számunkra fontos adatokat. Ezek szerint a bajiak disznóólainak többsége (66 darab — 68%) deszkából készült, míg 12,5%-ukat sövénybői fonták, de akadt egy „czulápra" épített épület is. Tiszaladányban a 139 disznóól közül (a 152 közül ennyinek adták meg az adatait) 44 készült deszkából (31,6%), míg 38 culáppn állt (27,3%), 18 pedig paticsból épült (12,9%). Prügyön 2 „rót óP'-at is összeírtak („3 1/2 ölles Rót ol deszka és gyikény fedelével" 20 frt értékben).

1

' Az épületek egy részéről azt is megírták, hogy azok hídlásosdk (Tiszaladányban 37,5%, Prügyön 28,3%-uk volt hídlásos). Méretükről csak Prügyről közöltek adatokat. Itt az adózók disznóólainak átlagos hossza 2 öl, a nemeseké közel 3 öl volt, ám majd 40%-uknál 1 D-öles épületet írtak össze. Szintén csak Prügyön jegyezték fel 42 disznóól fedelének anyagát: 35 gyékény- és 7 nádtetős épületet tartottak említésre érdemesnek. A nagybirtokosok néhány, az átlagosnál valamivel hosszabb sertésólait nem tárgyaljuk külön, ám két prügyi sertésakohél érdemes említést tenni: Lihesán Márton az Almási famíliától bérelte a 150 frt-ra becsült épületet („sertés akoly sövényből fonót 21 öl hosszú zsúp fedőlék állat, egészen éghettő"

1 2

), míg Patay Józsefnek a prügyi „rész birtokában lévő épületek" közé tartozott ll.SzSzmLt.IV. A. 19. 3. 12. SzSzmLt. IV. A. 19.12. N° 1794. 240