A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 24. (1986)

NÉPRAJZI TANULMÁNYOK - PÁLL István: Történeti adatok a Taktaköz népi építkezéséhez

földből vagy kőből, téglából készült falak nem tartoztak bele. (Más kérdés, hogy a megye sok településén ezen adatokat is feltüntették!) A falak éghető részének számított a sövényfal (a patics), amely nagy hő hatására a kívül-belül rátapasztott sár között is meggyulladhatott. Ilyen épületet csak négyet írtak össze a hat településen (egyet Taktakenezen és hármat Tiszaladányban). A házak sárfalát merevítő, tetőtartó oszlopok is megéghettek, ezért vettek számba Tiszaladányban 16 ilyen lakóépületet (az összes lakóépület 13,3%-át). A lakóházak tetőszerkezetének anyagáról nincsenek értékelhető adataink, csupán Drevenyák Ferenc taktakenézi kastélyáról jegyezték meg, hogy „álló székekre" épült, s hogy gerendákkal és szarufákkal van ellátva. Némileg több adatunk van a padlás anyagáról, bár ezek is a földesúri tulajdonban lévő, s a szegődött munkásoknak lakás céljaira biztosított épületekben találhatók: Prügyön és Taktakenezen 10 deszka padlású épületet írtak össze. Tardosról egy „4 öles bogárhátú ház"-at is említettek, ami éppen a padlás hiányáról tanúskodik. Legtöbb adatunk a tetőhéjazat anyagáról gyúlt össze. Itt látható leginkább a természeti környezet meghatározó jelentősége, de erről fentebb már szóltunk. Szinte kizárólagosnak tekinthető a nád és a gyékény tetőfedésre való felhasználása mind az adózók, mind a nemesek épületeinél (lásd az ábrát!). A három település (Prügy, Taktakenéz és Tiszaladány) lakóépületeinek adatait összevetve azt tapasztaljuk, hogy még az arányok is hasonlók a nád és a gyékény alkalmazásánál az adózók és a nemesek épületeinek vonatkozásában. Tárd oson a 47 lakóház közül 19-nek nádból volt a teteje (a többiét nem jegyezték fel). A fenti anyagokon kívül még néhány lakóházat gazzal, szalmával is fedtek, s összeírtak néhány nemesi tulajdonban lévő zsindelyes (Prügyön 3, Bájon 4, Taktakenezen 1 épületet) és Prügyön 3 zsúpos fedelű házat is. Gazdasági épületek. A gazdasági épületek közül először az istállót vagy ólat vizsgáljuk meg. Fényes Elek már idézett munkájában Bájról és Prügyről is megjegyezte, hogy „szép szarvasmarhát tenyészt",

9 ami érthető is, ha a természeti viszonyokat tekintjük. E hírnév bizonyára az uradalmakban folyó nagyméretű marhatenyésztésnek köszönhető, hiszen több tekintélyes méretű istállót összeírtak, s ezt a fentiek bizonyítékának tekinthetjük. A „Tekintetes Hofman Úr" prügyi „jószágában" találtak egy 45 öl hosszú és 6 és 1/2 öl széles nádfedélű épületet, s a már többször említett Drevenyák Ferenc taktakenézi majorjában 3 nagyméretű istállóban tartottak állatokat. (Ezek közül kettőt ekképpen írtak le: „Bivaly Estálló és kotsi szín egy fedél állat, 16 öl hosszú 4 öl széles deszka padlással, gyikényel fedet éghető teteje" 800 frt-ot ért; a második az „Ökör Istálló, s egéb Istálokal egy fedél alatt, 36 öl hosszú 5 öl széles gyikényel fedet teteje s éghető részei" 700 forintot értek.

1 ° Patay József baji épületei közt egy 26 öl hosszú, gyékénnyel fedett „gulya akol félszer"-t is összeírtak. Az adózók tulajdonában lévő istállók, ólak nagy része Önállóan, a háztól elkülönülve állt a portán (Bájon néhány helyen kettő is), bár mindegyik településen akadt néhány (2—8) istállóval egybeépült lakóépület is. Az istállók legtöbbször valamilyen más gazdasági épülettel kerültek egy fedél alá (kivétel Taktakenéz, ahol az istállók több mint 9. Fényes E., 1836-40. IV. 239., 243. 10. SzSzmLt. IV. A. 19. 10. N° 801. 239