A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 24. (1986)

NÉPRAJZI TANULMÁNYOK - MIZSER Lajos: Cserépfalu XVI-XVII. századi vezetéknevei

XVI. században igen magas.

44 így tehát egy ilyen nagy lélekszámú településen lenniük kellett mesterembereknek (még ha ezek nem is voltak céhbeliek), s ezt mutatják a számok is. Szinte listát állíthatnánk össze a mesterségekből. Feltűnő, hogy a szabómesterséggel több név is összefügg (a XVI. században a Tóth mellett a Szabó a leggyakoribb). Párszor csak utalás történik a mesterségre (pl. Borbély veje; csak éppen az nem derül ki, hogy az apósnak, azaz a borbélynak mi volt a vezetékneve). Egykor virágzó halászat lehetett a község határában (tavi halászat); erre nemcsak a vezetéknevek, hanem egyes földrajzi nevek is mutatnak.

4 5 8. A legszegényebb az egyéni tulajdonságok kategóriája. Alig-alig fordul elő olyan név, amely más vidékre nem jellemző. Úgy látszik, ezeket nem találták identifikáló erőnek. 9. Ezek a nevek is azt bizonyítják, hogy egyes nevek kialakulásának-kialakításának nem egyetlen apropója volt. Ezt támasztja alá Mező András lektori véleménye. Részletekre is kiterjedő tanácsait e helyen is megköszönöm. Amikor az ember kategorizál, kénytelen a legvalószínűbb etimológiát elfogadni. így pl. a Báncsi név jelölhet külső tulajdonságot (kancsal), vagy a Fonos a régi fon „erdő" jelentésű szó származéka is lehet vagy az Őrlik minden nehézség nélkül származhat a németből is — s itt nem szólva a már korábban feltüntetettekről. Kétségtelenül a legproblémásabb az Esterházy név, amelynek az eredeti jelentését nem ismerjük. Jobb híján került a helynévi kategóriába (kérdőjellel), mivel a XVII. században Eszterháza nevű helység nem létezett. IRODALOM AOH: Acta Orientalia Academiae Scientiarum Hungaricae. Folyóirat. Budapest. I. (1950.) Beneí, J., O ceskych príjmeních (Praha, 1970). BSz: Borsodi Szemle. Folyóirat. Miskolc. I. (1955.) Diószegi: (Diószegi S.J: Orvosi Füvész Könyv . . . Debrecenbenn, MDCCCXIII. ETSz: Gombocz Z.,-Melich J., Magyar etymologiai szótár. Budapest, 1914—44. FE: Fényes E., Magyarország geographiai szótára . . . I-IV. Pesten, 1851. FNESZ: Kiss L., Földrajzi nevek etimológiai szótára. Budapest, 1980. Halász E., Germán eredetű személynevek oklevelezesünk kezdeteitől a könyvnyomtatás koráig. Nyelv és Irodalom, Szeged, 1956. 65 — 101. Jla B., A dézsma adminisztrációja. Levéltári Közlemények 1940-1 : 223—49. Kniezsa L, A magyar és szlovák családnevek rendszere. Budapest, 1965. Kézirat Kniezsa, SzlJsz.: Kniezsa L, A magyar nyelv szláv jövevényszavai I—II. Budapest, Akadémiai, 1974. Melich, SzlJsz.: Melich J., Szláv jövevényszavaink 1/1-2. Budapest, 1903—5. Melius: Melius P., Herbárium, Bukarest, Kriterion, 1979.; az 1559-ben megjelent eredetinek a kritikai kiadása MNy.: Magyar Nyelv. Folyóirat. Budapest. I. 1905. MTSz: Szinnyei J., Magyar tájszótár I-II. Budapest, 1893—1901. Mikesy S., A Töró' vezetéknévró'l. MNy. LXL, 464-5. Mizser L., Sebestyén. MNy. LXXVIL, 85-6. Mizser L., A helynévkutatás nehézségei. BSz. XXII., 3:82-4. Mizser L., Cserépvár 1568. évi leltára. MNy. LXXIIL, 380-2. 44. Mizser L., Cserépfalu személynevei, 20-1. 45. Mizser L., BSz. XXIV., 3:38. 233