A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 24. (1986)

NÉPRAJZI TANULMÁNYOK - MIZSER Lajos: Cserépfalu XVI-XVII. századi vezetéknevei

szóból; a XVII-ben 51 (53,12%) tulajdonnévből, 45 (46,87%) közszóból. A képzett szavak száma magas, a képzőké már nem annyira. Az viszont igaz, hogy egy-egy azonos alakú képzőnek más és más a funkciója, pl. az -/' egyaránt lehet kicsinyítő képző, illetve melléknévképző. A XVI. században a következő képzőket találjuk a nevek végén: -a, -ász, -e, -ész, -fi, -i, -ik, -ó, -ócs, -ók, -ö, -ők, -s, -t; idegen nyelvi képzők: -a, -ity (horvát), -kó (szlovák vagy horvát). A XVII. században: -a, -ász, -esi, -cső, -e, -i, -kó, -ó, -ő, -ők, -s. idegenek: -a, -ik (cseh), -esik (szlovák), -vics (horvát). Ne tévesszen meg bennünket az idegen képzők látszólagos nagy száma; ezek csaknem megegyeznek az idegen nevek számával is. Természetesen homonimák itt is lehetségesek, pl. az -a megvan a csehben, a horvátban és a magyarban is — egymástól teljesen függetlenek. 2. A nevek tartóssága. A XVI. századtól kezdve napjainkig élnek a következő nevek: Bodnár, Elek, Győri, Hegedűs, Kis, Kovács, Lukács, Miklósi, Mizser, Nagy, Pap, Pásztor, Sánta, Szabó, Tóth; a névanyag 9,49%-a. A XVII. századtól: Csontó, Derda, Győri, Hegedűs, Kéméndi, Kis, Kovács, Lukács, Miklósi, Mizser, Móré, Nagy, Nemes, Német, Pap, Pásztor, Szabó, Tóth, Török; a névanyag 19,79%-a. Érdekes megfigyelni, hogy apanév alig-alig fordul elő közöttük. Egyes XVI-XVII. századi vezetéknevek a XIX-XX. században ragadványnévként funkcionálnak. XVI. század: Balog, Bodnár, Fekete, Gábor, Gergely, Győri, Juhász, Kecskés, Kis, Nagy, Poshadt, Sánta, Vas, azaz 8,86%. XVII. század: Gábor, Győri, Juhász, Kis, Nagy, Simon, Vas, azaz 7,29%. Az igazsághoz tartozik, hogy csak a következő nevekről tudjuk biztosan, hogy vezetéknévi eredetűek; Győri, Simon, Juhász, Vas. 3. A község lakossága magyar anyanyelvű, s a beköltözött idegen nevűek is jórészt magyarok voltak. A XVI. században (Bucsity, Dravec, Petkó) 1,89%, a XVII-ben (Beda, Bencsik, Dravec, Henc, Keglevich, Őrlik, Derda) pedig 7,29; s ha nem számítjuk a két birtokos nevét (Keglevich, Őrlik), akkor csak 5,20. Közülük csak a Derda élő név ma is. 4. Az 1. táblázatból azonnal a szemünkbe ötlik az, hogy a neveknek több mint a fele utal a származásra és az, hogy milyen kevés az egyéni tulajdonságot jelölő nevek száma. 5. Az apa (pontosabban: a névadó ős) neve nagyon nagy szerepet játszott a vezetéknevek kialakulásában. A helynévből származó vezetéknevek — a nagy számuk mellett — azt is megmutatják, hogy mi volt a beköltözés fő iránya: észak, északkelet (Gömör, Borsod, Abaúj, Zemplén, Máramaros, Szatmár), de távolabbi és más irányú helységnevek is előfordulnak. A XVII. században kissé változatosabb a kép, bár itt is inkább a szomszédos megyék jöhetnek számításba. 6. Népnevek is képviseltetik magukat. A magyar népnév teljes hiánya azt mutatja, hogy a lakosság magyar volt, így nem számíthatott megkülönböztető szerepre. Az igaz, hogy a tót ekkor még szlávot jelentett, de ezen a helyen csakis a szlovákokra vonatkozhatott (esetleg a csehekre). Horvát eredetű nevünk ugyan van, de maga a népnév hiányzik. 7. Foglalkozásra utal a teljes névanyag csaknem egyharmada. A XVI. századi 34,81% a XVII-ben 26,04%-ra csökken, AZ 1500-as évek végén a község nagy fejlődésnek indult. Valószínűleg mezővárossá fejlődött volna, ha Egert el nem foglalja a török. Az 1594-es dézsmajegyzék nyugtatványán a járás (processus) székhelyenként szerepel Daróccal együtt. S ebben az évben a gabonatermelő háztartások száma 46, a bortermelőké 79 (ebből 7 külbirtokos). Persze, vannak olyanok, akik egyaránt érdekeltek a gabona-, illetőleg a bordézsmában, de így is 90-re becsülhető a háztartások száma; ez pedig a 232