A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 24. (1986)
EMLÉKÜLÉS Herman Ottó születése 150. évfordulóján - BALASSA Iván: Herman Ottó, a néprajztudós
dezett egy kimeríthetetlen,, megmérhetetlen értékű forrást, rnint egy évtized előtt a halászat néprajzi anyagát és ez a nagy ősfoglalkozás: a pásztorkodás tárgyköre" 16 A pásztorélet kutatását már az 1880-as évek legvégén elkezdte és nemcsak a Tiszántúl a DunaTisza köze nagy legelőit járta be, de eljutott a szlovák, a román szállásokra, a dunántúli nagybirtokokra és szorgalmas, bár nem mindig elég mély gyűjtését siker koronázta. Ő az, aki — tudomásom szerint — először írja le, hogy a néprajzi tárgyak gyűjtésében „a tizenkettedik órában" járunk, de ennek igazát csak az előző korszakhoz viszonyítva lehet elismerni. A kiállítás lebontása után a hatalmas gyűjtemény a Néprajzi Múzeum birtokába került, mely ezzel és a Néprajzi Falu, továbbá Jankó János, ez alkalommal ki nem állított munkaeszköz-gyűjteményével megerősödve valóban európai rangú gyűjteménnyé vált és ebben Herman Ottónak is nagy része volt. Az ősfoglalkozások kiállítása olyan nagy sikert aratott, hogy az 1900. évi Párizsi Világkiállításra egy változatának kiküldését határozták el. Herman Ottó újra összegyűjtött egy hatalmas teremre való anyagot, mely Párizsban a magyar kiállítás legnagyobb földszinti termét foglalta el. „A gyűjtemény nagy megbecsülésben részesült és a francia kormány részéről megtörtént a kísérlet, hogy az a Trocadero számára megszereztessék, ami azonban nem sikerült. Ez a gyűjtemény, hazakerülve, helyet foglalt a mezőgazdasági osztálynak Budapesten elrendelt ismételt kiállításának keretében is, később pedig zöme szerint átment a Magyar Nemzeti Múzeum tulajdonába. A Herman Ottó által tervezett halászati és pásztoréleti képek, Koszkol Jenő festőművész alkotásai, a kereskedelmi minisztérium bejeegyezésével, a kir. magy. Természettudományi Társulat birtokába bocsátanak" 17 . Amikor a Mezőgazdasági Múzeum épülete az ún. Vajdahuny ad vára végleges formában felépült, elhatározták, hogy egy teremben a magyar ősfoglalkozások: a halászat és pásztorkodás is helyet kap. Ezért a Magyar Mezőgazdasági Múzeum felkérte Herman Ottót, hogy egy újabb kiállítási anyagot gyűjtsön össze és a kiállítást rendezze meg. A hetvenéves tudós újra útnak indult és ismét jelentős gyűjteményt hozott össze, melynek nagyobbik része ugyan 1945-ben Budapest ostromakor megsemmisült, de egy része napjainkig megmaradt. A Herman Ottó által összeállított „Magyarázó lajstromában erről a kiállításról ezeket mondja: „. .. az itt összeállított, immár negyedik gyűjtemény sok tekintetben töredékes; de a képek és a tárókban egyesített pásztoréleti csoportok, mezei lakok és a rekesztő halászat fogó készülékeinek bemutatása elég világos képet nyújt a nemzet két nagy ősfoglalkozásáról". 18 Egy kétségtelen, hogy Herman Ottó indította meg az anyagi kultúra néprajzi tárgyainak gyűjtését Magyarországon, még sok olyan tárgyat szerzett meg, amit a későbbiek során az utódok már hiába kerestek. Egy-egy területen viszonylag kevés időt töltött és az előkészítésre a helybeli értelmiséget, többnyire a vezető réteget kérte fel, ennek ellenére kitűnő érzékkel többnyire megtalálta az adatközlőket, akik a legtöbb esetben megnyíltak előtte. Az utána következő nemzedék elsősorban Jankó János, majd Bátky Zsigmond és Györffy István már sokkal alaposabban gyűjtött, több adatot jegyzett fel a tárgyakkal kapcsolatban és mindez bizonyos feszültséget okozott köztük és az öregedő „zseniális 16. Lambrecht K., 1916.26. 17. Herman O., 1908.4-5. 18. Herman O., 1908.5. 22
