A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 24. (1986)

EMLÉKÜLÉS Herman Ottó születése 150. évfordulóján - BALASSA Iván: Herman Ottó, a néprajztudós

dilettáns" között. De ne feledjük el, hogy Herman Ottónak mindent magának kellett elindítania, míg az utódok már az ő eredményeire építhettek, azt vitték tovább, mégha bírálták is azt. 3. Herman Ottó néprajzi tudományos munkássága. Herman Ottónak néprajzi munkássága megindulásakor bizonyos terminológiai kérdéseket is rögzíteni és részben tisztázni kellett. Ilyen volt a tárgyi néprajz, melyet helyenként tárgyi ethnographiámk is nevezett. Ezt a fogalmat rendszeresen ő használta először, de nyugodtan mondhatjuk, hogy a magyar néprajz terminológiai bizonytalanságában a Magyarság Néprajzán keresztül napjainkig megmaradt ez az elnevezés és a Néprajzi Lexikon is közli mint az ergológia szinonimáját. A tárgyi néprajz egyik fejezete az ősfoglalkozások, mely ugyancsak az ő elnevezése. A fogalmat saját maga így határozta meg: „Ösfoglalkozásnak tekinthetők a halászat, a vadászat és a pásztorélet; azért, mert az élet alapszükségeiből erednek és mert mint a háromnak jellege mozgó, a hely változását nemcsak megengedő, hanem sokszorosan követelő is, a mivel ellentétes a földművelés, mely helyhez kötve, csak kényszer vagy szükség behatása alatt változtathatta helyét, így már fokozatos fejlődés eredménye"

19

. A vadászattal Herman Ottó nem, illetve csak elvétve foglalkozott, a méhészetet eleve kirekesztette kutatásai köréből, de a földművelésnek a honfoglalásig, sőt az azt megelőző korra való visszanyúlását nem tagadta: „Az az adat — 1086-ból —, hogy a bakonybéli apátság lovászai szántani és aratni tartoznak, világot vet a megtelepedés fokára és nagyon valószínűvé teszi, hogy ez az Ibn Rosztéh megjegyzésével — a sok szántóföldről — kapcsolatos, vagyis, hogy a honfoglalók nem voltak a földműveléstől merőben idegenek. Erre mutat különben az ,igás barom' ,iumentum' megjelölés is"

20 . Az ősfoglalkozás terminus a németbe is átment: Urbescháftigung, amit helyenként használtak.

21 A néprajz azonban nem állhat meg társtalanul, hanem más tudományágak segítségét is el kell fogadnia: a természettudományokon kívül a történelemét, a nyelvtudományét, régészetét. „... a tárgyi ethnographia történelem nélkül szükségképpen ellaposodáshoz vezet — és megfordítva: a történet megfelelő vonatkozásaiban tárgyi ethnographia nélkül sok tekintetben homályos marad"

2 2

. Herman Ottó' jóval korát megelőzve hangoztatta a „Wörter und Sachen" elvét, vagyis azt az igényt, hogy a szerszámok, tárgyak, eljárások neve és azok eredete sok régi, homályba vesző kérdést megmagyaráz. Már a halászat gyűítése közben nagy figyelmet fordított a népnyelvre, mely terminus használata csak az utóbbi évtizedekben szorult háttérbe. „Világosan éreztem - írja —, hogy ha igazán meg akarok felelni, serényen hozzá kell fognom a mesternyelv tisztázásához"

2 3

. A halászat műnyelvének részletes ismertetése indította Munkácsi Bernátot arra, hogy a szavak eredetével foglalkozzék és ha az etimológiai megoldások egy része ma már elfogadhatatlan, de a kérdés felvetése önmagában is nagy jelentőségű volt ebben a korban.

2 4 19. Herman O., 1897. 412-432. 20. Herman O., 1909. 123. 21. Lambrecht K., 1916. 30. 22. Herman O., 1909. XII. 23. Herman O., 1909. IX. 24. MunkácsiB., 1893. 165., 261. 23