A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 24. (1986)

TÖRTÉNETI, IRODALOM- ÉS MŰVÉSZETTÖRTÉNETI TANULMÁNYOK - FARKAS Péter: Kazinczy Ferenc episztolái

vetelménye ugyanis csupán általános elvi intenció volt Kazinyczynál, amelyen belül nagyon is igényelte az író teremtő individualitását. Korszakos vállalkozása, a nyelvújítás is voltaképp gyökerében antiklasszikus jellegű volt: a szokás, a megállapodott rend, a régen bevett nyelvi-stiláris eszközök ellen irányult."

6 7 Horatiusi mintára íródott, de szentimentális hangulatoktól sem mentes az 1816-ban Buczy Emilhez intézett episztola. Lényege azonban nem több a kedves barátok szép, mívesen megformált köszöntésénél. Az Erdélyi levelek kísérőjéül készült 1816-ban a Gróf Dessewffy Józsefnéhez intézett episztola, melyből a megmaradt töredék egyetlen üdvözlő körmondat. Ebből az évből való egy másik töredék a Gróf Gyulay Karolinához címzett episztolából. A vers, úgy tűnik, a női nem dicsérete akart lenni, ám indítása felettébb bonyolult, s második (megszakadt) része sem kellemes olvasmány a túlzásba vitt lelkendezés miatt. Mintha Kazinczyt megzavarta volna, hogy egykori szerelmének lányához készül költői levelet írni. Kazinczy 1818-ban emlékfát kapott a keszthelyi Helikon-ligetben.

68 Ezt a nemes gesztust köszönte meg 1819. január 3-án a Gróf Festetics Györgyhöz intézett episztolával. Váczy János

69 szerint Kazinczy „valamennyi episztolája közül kiválik a Gróf Festetics Györgyhöz című, mely tartalmával és alakjával egyaránt közeledik a nemzeti költészet szelleméhez. Kortársai nem győzték magasztalni e művet, a mely Festeticsnek a nemzeti élet erkölcsi és anyagi előmozdítására tett hatását költői nagyítással ugyan, de igazi művészi felfogással emeli ki úgy, hogy Kazinczy költői irányának ellenfeleit is megnyerte, íme költészetének a nemzeti költészettel érintkező szembetűnőbb pontja." A túlzások azonban érthetőek. Gyulai Pál

10 szerint Kazinczy „egy új Magyarországról, egy új magyar nemzetről álmodozott, melynek jövőjét nem a történeti jogok biztosítják, hanem a szellem ereje." Hogyne köszöntötte volna a valóságtól elrugaszkodó lelkesedéssel a szellemi élet felé forduló, s meglehetősen demokratikus szellemű gazdasági tanintézetet alapító főurat! Az episztola jelentősége mindazonáltal nem tartalmában lelhető fel, hanem formájában, verselési megoldásában. Hogy miért, azt egészen pontosan feltárta Négyesy László

11

. íme az elemzés: „Végre egy episztoláját mégis magyar tizenkettesekben írta. Gr. Festetics Györgyhöz, mikor az 1818-i helikoni ünnepen a gróf Kazinczy tiszteletére is fát ültetett. A költemény a helikon íróvendégek körében örvendő meglepetést keltett, közeledést láttak benne a dunántúliakhoz, akik éppen a lefolyt években nagy harcban álltak vele. Most azt mondták: »De bizony Kazinczy megint a régi«. Ő mosolygott ennek hallatára, hogy lépre csalta elleneseit. A magyar forma ellenére a vers nyugati ízlésben van írva, a francia építre-ek formájára, aminőket Boileau írt XIV. Lajoshoz, Voltaire másokhoz az ő alexandrinjokban. Hasonló versalak, hasonló fordulatokkal, hasonló tartalommal, a Grand roi! megszólítás és az achevez fordulat követésével. Az egyszerűen látszó formára, nehogy lapos legyen, annyi gondot vesztegetett, hogy azon idő alatt ötször annyi hexametert is megírt volna". 67. Fenyői., 1976. 24. 68. Abafi kiadás 268-269. 69. Váczy J., 1909. 136. 70. Gyulai R, 1914.3-29. 71. Négyesy L., 1931. 127-128. 180