A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 24. (1986)

TÖRTÉNETI, IRODALOM- ÉS MŰVÉSZETTÖRTÉNETI TANULMÁNYOK - FARKAS Péter: Kazinczy Ferenc episztolái

Sokáig, 1809-től 1811-ig érlelődött Kazinczyban a horatiusi ötletből felépített magyar szatíra, a Vitkovicshoz címzett episztola, mely casus belli, egy szarajevói merénylet lett a nyelvújítási harcban. Kazinczy vélhetőleg nem annak szánta.

52 Közvetlenül nem is a tárgya, a parlagi verselő, a maradi verselés kigúnyolása miatt kavart oly nagy vihart, hanem azért, mert Magyarországon már akkor is igaz volt, hogy csak személyi ügyek vannak, tárgyiak nincsenek. Röviden: Szatmár megye kicsúfolva érezvén magát — megsértődött. Elkészültek az ellen-röpiratok, kiteljesedett a harc Kazinczy és ellenfelei között. Az episztola jó kiindulási alap volt ehhez, hiszen nagyjából valóban összefoglalta Kazinczy poétikai elveit a „Köztünk lett! köztünk nőtt! köztünk maradt meg!" elvéhez ragaszkodókkal szemben. Ám ezek az elvek csak a felsorolt költők, írók ismeretében válnak többé-kevésbé valósággá, tételeket nem írt az episztolába szerzője. S noha a Vitkovicshoz kétségtelenül költői levél, (bár Z. Szabó László ezt, az utolsó 31 sora kivételével nem ismeri el

53

), mai szemmel nézve inkább látszik krokinak, hírlapi sztorizás eredményének, mint bölcselkedő, tanító episztolának. Nem maga a vers nagy, miként Czeizel János

54 állította, hanem — mint egy éllel megírt újságbeli színesnek — a hatása volt frenetikus. Tométzi Ferencnek, a római Árkádia akadémia tagjához írta Kazinczy az Egy Arcashoz című episztolát. Meghívó levél ez, melyben a költő bemutatja otthonát, boldog családját. . . jőjön s lássa ezt: Itt Arcadia. Ha nem tudnánk, hogy Kazinczynak mennyi gondja-baja volt széphalmi életében, el is hinnénk az állítást, oly meggyőző és igazán szép vers. Mégsem hamisítás ez a rokokó idill. A szépség megszállottja meg is láthatta mindenben a szépet, s élhette teljes őszinteséggel az életét ebben a felfedezett, megismert és általa is kiteljesített szépségben. Ehhez persze sztoicizmus is kell, s benne is van ez is a versben: S ha mindezeknél még inkább az a kedv, Mely a gonosz sors üldözésinek Nem gyáva homlokot vet ellenébe, Nem retteg semmit, és semmit nem óhajt. Békében él magával, a világgal: Szinte hihetetlen, hogy ugyanez a Kazinczy írta a Vitkovics Mihályhoz címzett episztolát. Hiába, ezer arca van! Helmeczy Mihályhoz írt episztolát 1811. június 18-án Kazinczy, válaszként annak ódájára, de a költői levél legkevésbé szól a címzetthez. Fiáról, végre megszületett Emiljéről elmélkedett versben csillogást, Hírt és nevet nem kértem én neki, Nem azt a jobbat is, melyet dal ád. A hír, a név csak gőz, és ha kinek 52. Abafi kiadás, 250-251. 53. Z. Szabó L., 1984. 257-258. 54. Czeizel J., 1913.42-49. 176