A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 24. (1986)

TÖRTÉNETI, IRODALOM- ÉS MŰVÉSZETTÖRTÉNETI TANULMÁNYOK - FARKAS Péter: Kazinczy Ferenc episztolái

sem Mathisson piperéjét nem látom, hanem amelyben az óda felsége, a szelídebb poesis könnyűsége és grátiája a legkedvesebb harmóniával vágynak összvepárosítva, és egy igen szép s tökélletes egészszé olvasztva". Az episztola a szó szoros értelmében vett tanító költemény. Alighanem két félmondat kedvéért íródott. íme: Azért legelső, mert légérdemesbb De a hazáért nem csak veszni szép: Szép élni is őérte:.... Z Szabó László

20 az inszurrekció korszerűtlensége elleni tiltakozásnak tekintette a művet, míg a korábbi vizsgálódó, Czeizel János

31 meglehetős egyoldalúsággal valamiféle úriemberi kánonnak fogta fel az episztolát, pedig nem az, vagy nem csak az. Kazinczy hihetőleg többet akart: a korában lehetséges emberi magatartásmintát megadni, s egy emberen (pontosabban apa és fiú mintáján) keresztül embereszményt készíteni. Az eredmény egy kifogástalan erkölcsiségű tanító költemény lett, kissé ellentmondásba keveredve önmagával is. hiszen a címzett ifjú oly dicső máris, hogy szinte felesleges életigazságokra oktatni. S bár a versben szó esik a dicső elődökről, s a Wesselényieket körülvevő világról is, valójában mindenki csak mint egyedi példa, s minden csak mint egyéni feladat jelenik meg benne. Kazinczy valóban „távol van attól is, hogy az embert nemzeti-történeti dimenziók között fogja fel."

32 S különösen érvényes erre az episztolára Csetri Lajos

33 megállapítása: „Kant történetfilozófiájának az egyéni és a nembeli lény (Gattungswesen) közötti dialektikája helyett, mely az emberi képességek teljességének kibontakozását csak az egész emberi nem teljes történeti fejlődése során engedi megvalósulni, inkább Herder történetfilozófiai főművének Kanttal is vitázó személyiségtiszteletét és a német neohumanizmus, valamint Goethéék személyiségkultuszát teszi magáévá." A mű etikai tartalma (az előző idézetek hordozzák ezt) máig érvényes tanítás. Kazinczy 1809 májusára keltezte a Gróf Dessewffy Józsefhez intézett, jambusokban megírt episztolát. Furcsa keveréke ez a törtetőket, a világi hívságokért minden megaláztatást vállalókat ostorozó gúnyos, szatirikus és a tanító költeménynek. Végső lényege az emberi ész dicsérete lett, légyen az sztoikus (Epiktetosz) vagy felvilágosult (Rousseau) elme. S az észnek hajtok térdet s tisztelő főt. Nem hiányzik az episztolából a keserűség sem: Kell ész, de czifra is kell. Ész a több? Oh nem! Az sokszor árt. De higyj nekem, Pénz, czifra, fény sok nem lehet soha. 30. Z. Szabó L., 1984.221. 31. Czeizel J., 1910.26-29. 32. BiróF., 1979. 321. 33. Csetri L., 1974. 229-279 172