A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 24. (1986)

TÖRTÉNETI, IRODALOM- ÉS MŰVÉSZETTÖRTÉNETI TANULMÁNYOK - ifj.TÚRY József: A miskolci Gőztáglagyár RT. Kőedény- és Kályhagyára története

Később egy formaalkotó csoport alakult, melynek Hoppé bácsin kívül Papp János, Horn Béla, valamint id. és ifj. Túry József voltak tagjai. Az új forma nem mindig hozta meg az eredményt. A falusi lakosságnak meg voltak a saját tapasztalatai. A „művésziesebben" kinéző, karcsúbb tejesköcsögöt a vásárlók nem értékelték úgy, mint a régi hasas csuprot, amiben a tej jobban feladta a fölét és ez a célszerűség alapfeltétele volt az edény sikerének. Művészi téren felvettük az összeköttetést helyi művészekkel s megismerkedtünk a Bernhard Ákos vezetése alatt kialakuló művésztelep tagjaival, akik nagyrészt Budapestről, az akadémiáról jöttek nyári tanfolyamokra, amelyeket a volt miskolci szanatórium és vízgyógyintézet épületeiben tartottak. Ezek a fiatal művészek mind érdeklődést mutattak a kerámia iránt s próbálkozásukkal inspiráltak bennünket. A miskolci művészek közül Meininger, Nyitray és Nyilas Samu kísérleteztek velünk. Samu az avasi templom tornyát mintázta meg kis plasztikában, amit mi azután agyagban kiviteleztünk. A domborműves művészi kerámia megkezdése Muhics Sándor iparművész tanár nevéhez fűződik. Muhics egy miskolci művésztelepen tett látogatása alkalmával meglátogatta az edénygyárat. Habár ő textil- és freskóművész volt, hamarosan felismerte a lehetőségeket, amiket a kerámia nyújt. Rövid időn belül 6 domborműves modellt bocsátott rendelkezésünkre, amelyekről negatív formákat öntöttünk gipszből. A következő darabok voltak a kollekcióban amiket kiviteleztünk: egy 25 cm-es fali plakett (vallásos jellegű), egy kontúrvonalaiban kivágott 25 cm-es angyal, egy háromoldalas, három lábon álló váza, nyakkal (25 cm), egy lapos, ovális alakú, 25 cm-es kulacs és egy hatoldalú, fedős bonboniere (táncoló, zenélő kis angyalok és stilizált virágcsokor relief). A legeredetibb volt egy csikós kulacs, amelynek formáját egy lapos, kerek edény öt ujjal való benyomása eredményezte. A kulacs homlokzatát egy lovon vágtató csikós, a másik oldalát pedig „Miskolc 1922" dombormű díszíti, futó növény stilizált girlandjai között. Egy világosvörös, majolikamázzal mázolt darab e kulacsok közül ma ifj. Túry József tulajdonában van, amit ő Hollandiában talált. Muhics Sándor munkája, egy újszerű magyar barokk kerámia. A kályhagyártásban nagy segítséggel volt az ungvári végzettségű, Miskolcon letelepedett kályhásmester, Kormarniczki. Az ő szaktudása segített a csempék és a többi kályhaformák negatívjának elkészítésében (gipszből), a csempék formázásában, mázolásában és égetésében. Mint tanult kályhás, ő építette fel a gyár első cserépkályháit a miskolci kiállításon. A gyártmányok angobbal, festékkel vagy mázzal voltak díszítve. A fehér, vagy színes angobbal — amit magunk készítettünk —, vagy az egész darab le volt öntve, vagy csak egy minta volt azzal ráfestve. A sima fehér öntőföldre néha színes angobbal festettük, vagy írókáztuk a mintákat. Az öntőföldbe való sgraffito is népszerű volt. Az erdélyi kék, vagy fekete sgraffitos mintát a sötét színű angóbnak egy fehér alapanyagú formára való ráöntésével, majd kikarcolásával értük el. A festékeket vagy máz alá, vagy a nyers máz felé vittük fel ecsettel. Az utóbbi technika szép, lágy kontúrokat eredményezett. A díszített darabok egy színtelen, átlátszó mázzal voltak bevonva. A díszítés legnagyobb részben Horn Béla miskolci rajztanár munkája volt. Annak dacára, hogy az agyagiparban nem volt előzetes ismerete, rövid idő alatt elsajátította s bedolgozta magát az angób festés technikájába. Horn Béla tervei eredetiek voltak s alkalmazkodtak a formákhoz és technikához. Túry József inkább a máz alatti festékeket 156