A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 24. (1986)
TÖRTÉNETI, IRODALOM- ÉS MŰVÉSZETTÖRTÉNETI TANULMÁNYOK - ifj.TÚRY József: A miskolci Gőztáglagyár RT. Kőedény- és Kályhagyára története
kultiválta, ecsettechnikája az anyagszerűséget követte. A gyár első két díszített darabja egy angóbos és egy máz alatti festékkel festett kulacs volt, amit ő tervezett és festett. Mind a fazekasárura, mind a díszárura kezdetben vagy átlátszó, színtelen, vagy fémoxidokkal színezett nyers mázakat használtunk. Ezek eredetileg ólomtartalmúak voltak, mert fényesebbre égtek ki a fazekaskemencében. Az első mázaink a felsőbányai receptek alapján készültek. Jó mázakat kaptunk Debrecenből, Tóth József kerámiai üzletéből. Később a meisseni dr. Július Bidtel cég frittelt mázait használtuk a díszített díszműárura, amelyek a máz alatti színeket élénkebben hozták ki. A Bidtel-féle majolikamázak szép, lágy színűek voltak s egy világos-vörös színű különösen jól aláárnyalta a Muhics-féle domborműveket, amikre ezenkívül világos- és kobaltkék mázakat is használtunk. Az edények belül mind beöntéssel voltak mázolva, a fazekasedények pedig kívül ráöntéssel. A tejesköcsögöket és vizeskancsókat tisztaság szempontjából kezdtük kívül is mázolni, míg meg nem tudtuk, hogy a mázatlan cserép hűvösebben tartja a folyadékot. Egy másik eset, amikor a célszerűség győzött a külső fölött. A kályhacsempék és kályharészek bemártással, vagy ráöntéssel voltak angobírozva és mázolva. Az angóbok, festékek és mázak egy kőmalomban, kézi erővel voltak megőrölve. Az első égetési kísérletek a meglévő körkemencében történtek, míg a kis fazekas, direkt lángú búbos kemence felépült. Nemsokára ezt egy négyszögletes, hosszú, emeletes, visszacsapó lángrendszerű fekvő-kemence váltotta fel. A kemence felfűtésére hosszúlángú fát használtak. A kemencében az alacsonyabb hőmérsékletű helyeket bisquit (mázatlan) áru égetésére (zsengélésre) használták ki. Igen fontos volt a magas ólomtartalmú fazekasmázaknak kisebb mennyiségű ólmot tartalmazó, frittelt mázakra való kicserélése. Megkezdtük a kőedénygyártáshoz szükséges bórsavas fritték készítését. Az ólmot, bóraxot, szódát (hamuzsírt) tartalmazó keveréket a kemence magasabb hőfokán tégelyekben olvasztottuk meg. Megzuzás után kaolin, vagy agyag és szénsavas magnezit hozzáadásával a mázat kőmalmokon megőröltük. Fehér és színes óntartalmú (Sn0 2 ) fedőmázakat is készítettünk s itt-ott használtuk a színes alapanyag letakarására, a fajance-effektus, illetve küllem elérésére. Amíg a gyártás haladt előre, állandóan dolgoztunk a massza és mázak megjavításán. A nyersanyagkutatás ezzel párhuzamosan haladt. Agyagokat és kaolinokat vizsgáltunk meg, próbáltunk ki Sárospatakról, Abaújszántóról, Sátoraljaújhelyről, Szendrőből és Szerencsről valamint több távolabbi helyről. A tardi kvarcot is kipróbáltuk. A kísérleti munkában segítségre volt egy kisméretű, de elég jól berendezett laboratórium. Égetett agyag sablonokat is készítettünk, tányérok masszájának a korongozó gipszformára való ráformázására. Tartók hiányában a sablonokat kézzel tartottuk. Mindezen munkák mellett állandóan dolgoztunk a gyártmányok minőségének megjavításán és a gyártás fejlesztésének feladatain. Az új miskolci kőedény- és kályhagyár kialakulása érdeklődést keltett nemcsak helyi viszonylatban, hanem az ország többi részeiben is. Túry József igazgató barátai és összeköttetései révén az agyagiparban és kőedénygyártásban szerepelt vezető emberektől erkölcsi és praktikus támogatást kapott. Többen meglátogatták az üzemet és szaktanáccsal segítettek. Az elsők között volt dr. Gróf esik János egyetemi tanár, aki Papp János szakiskolai igazgató meghívására jött el Miskolcra, a fruzsinszkiak Bélapátfalváról (kőedény- és kályhagyárosok), Ulrich Károly Sárospatakról (kaolinbánya szakértője), Fischer Emil kőedénygyáros Budapestről és Balló Ferenc kályhagyáros Kassáról jöttek, s több napot töltöttek velünk. 157
