A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 24. (1986)

TÖRTÉNETI, IRODALOM- ÉS MŰVÉSZETTÖRTÉNETI TANULMÁNYOK - BAKONYI Béla: Adatok az abaújszántói csizmadiaipar múltjához

A nehéz körülmények között élő ipari közösség szervezetten folytatta munkáját. A fegyelmen, a korábban törvényként fennálló közgyűlési határozatok szellemében, semmit nem változtatott a hosszú háborús időszak. A frontról hazatértek újra a banklihoz ültek, fiatalok tömegesen jelentkeztek mesteri bekebelezésekre, az anyagbeszerzést megszervezték, s a társulat elöljárói visszaállították a korábbi, jól működő társulati munkarendet. A Tanácsköztársaság rövid ideje alatt a társulat tekintélyes tagjai bekapcsolódtak a községi direktórium munkájába, a csizmadiák szervezetten részt vettek a népgyűléseken, mint munkásközösség jobbára magáévá tette a proletariátus eszmeiségét. A tanácsköztársaság bukása után egy átirat érkezett a főszolgabírótól a társulat elnökéhez, melyben a főszolgabíró 4000 Forint pénzsegély befizetést kér a társulattól járási csendőrszakasz megalapítási hozzájárulásként. Erre a társulat a következő választ adta; „Határozat: A közgyűlés többek felszólalása után elhatározta, hogy a felszólításnak eleget nem tehet, mert a tagok 3/4 része hadba volt vonulva, így iparát nem folytathatta, elég anyagi bajai vannak, aki pedig hadba nem volt, azok többnyire öregebb tagtársaink, ilyen anyagi áldozatra nem képesek annál is inkább, mert az áruló csarnokunk javítására a közelmúltban 700 koronát kellett fizetni, a pénztárunk oly kicsi, hogy abból fedezni nem tudtuk így azt is a tagok pótlás címén rakták össze, mely már elég megterhelés a tagokra. Iparunk pedig most is annyira pang, hogy a mostani drága megélhetés és a drága uzsora áron beszerezhető nyersanyag mellett, habár a hazafiságot szívünkön viseljük, de semmi áldozatot nem vagyunk képesek hozni. Ezen határozatunk átadására felkérjük az elnökséget, hogy Dobozi István főszolgabírónak adja át és ezen 4000 korona összeg kifizetését ruházza olyan egyénekre, akik a háború alatt meggazdagodtak és semmi anyagi gonddal megterhelve nincsenek."

1 9 1920. július 6-án szintén egy főszolgabírói átirattal foglalkozott a bizottmányi gyűlés, melynek tartalma: „. . . azt a tagot aki a kommün világban agitációt fejtett ki, szerepet vállalt, ki kell zárni tagjai sorából". A bizottmányi gyűlés egyértelműen felelt írásban: „ilyen tagok sorainkban nincsenek."

20 A társulat tagsága háborús hősi halottai hozzátartozóinak 1012 koronát gyűjtött össze közadakozásból.

2 * Az 1920-as években rendkívüli drágaság nehezedett az iparra és kereskedelemre. A bőr árak szinte hetenként emelkedtek, így a társulat is kénytelen volt áremeléseket végrehajtani, hogy magát fenntartsa, s a csizmakészítéshez szükséges anyagot továbbra is be tudják szerezni a mesterek. Különböző társulatoktól (Miskolcról, Szerencsről, Sátoraljaújhelyből) egyre sűrűbben érkeztek a felhívások, hogy a mindenkori árrendszert a vásárok alkalmára kialakítsák, s a koordinált ártól ne térjen el egy társulat se. A nehéz helyzetre jellemző volt az alábbi határozat: „. . . oly anyagi nehézségekkel küzd a társulat, hogy képtelen kiadásait fedezni, ezért a közgyűlés elé terjesztetik, a vásáron eladott minden pár csizma után a mester 10 koronát fizessen be a pénztárba. A közgyűlés az indítványt elfogadta és határozatra emelte."

2 2 19. 1919. dec. 19-i Közgyűlés I. Tárgy. 20. 1920. jún. 6-i Bizottmány. 21. 1921. jan. 10-i Közgyűlés I. Tárgy Kimutatás. 22. 1921. okt. 2. Rendkívüli Közgyűlés II. Tárgy. 149