A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 24. (1986)

TÖRTÉNETI, IRODALOM- ÉS MŰVÉSZETTÖRTÉNETI TANULMÁNYOK - BAKONYI Béla: Adatok az abaújszántói csizmadiaipar múltjához

helyéről, mint mesterfi a társulatban lévő bekebelezés céljábul magát beíratni és az illető 5 Ft. tagsát levélben elküldötte."

12 A céhrendszert felváltó ipartársulati közösség időszakában a csizmadia árulószíriben a társulat érdem szerint osztotta be az árulóhelyeket. A bejárathoz közel lévő pultokat a társulat vezetői, érdemes mesterei foglalták el, a szín hátsó részébe a fiatal mestereket osztották be, s a legutolsó helyre azok kerültek, akik fegyelmileg, büntetésből, jegyzőkönyvi határozattal ide utasíttattak. 1885-ben az elnök felhívást intézett írásban a társulati tagokhoz, pénztári adósságuk rendezésére. Ugyanis ha egy segéd mesterré vált, — illetéket kellett fizetni a társulat pénztárába. Az akkori jogszabály lehetővé tette, hogy ezt részletekben is kifizethette. Ugyancsak illeték fizetésre volt kötelezett az a mester, aki a társulat kebelébe kívánt lépni. Mivel a fizetéseket a tagok egy része elhanyagolta a korábbi erős céh fegyelem meglazulása miatt, egy mester illetlen, dölyfös választ küldött a felhívásra: „firkának" nevezte az elnök írását, s kifejezésre juttatta, hogy az elnök a városban szaladgáló kutyáknak parancsol. Ezzel az üggyel a közgyűlés foglalkozott, s a határozatokból kitűnik: „. . . ha a régebbi céh rendszer állna, tagjai sorából törölné az ilyen mestert, de mivel oly hatalomkörrel nem rendelkezik, a társulat, tehát egyszerűen megveti: bár árulószínben, vásárokon egy év lefolyásáig a legvégén árulhat. Kimondatott ezen határozatnak a vele való tudatása miheztartás végett."

13 Amíg a céhes világban elöljáróság, kizárhatta soraiból a súlyos vétséget elkövető csizmadiát, az ipartestületnél nem volt erre lehetőség, de mint büntetőszankciót az árulóhely beosztását alkalmazhatta. A vétkes csizmadia hosszú ideig volt kénytelen állni a büntetést, de mikor látta, hogy áruja nem fogy vásárok alkalmával, a szolgabírói hivatalhoz folyamodott sérelme elintézése érdekében. A szolgabíró beidézte a társulati elnököt és az ügyészt, s a meghallgatások után meghozta ítéletét: jogos volt a társulat büntetése, ezért a vétkes folyamodjon a társulati vezetéshez, a közgyűléshez, s ott várja büntetése megváltoztatását. 1885. július 19-i keltezéssel T. Gy. kérelemmel fordult a társulat tagságához. Ebben az írásban a csizmadia bevallja bűneit, s kéri a társulatot változtassa meg ítéletét, s adja vissza az árulószínben és a vásárokon a korábbi kijelölt helyét. Az anyagi gondok átnevelték a mestert, szinte kenyere függött a súlyos büntetés felfüggesztésétől. Nagyon érdekes megfigyelni a közgyűlés határozatát, mely jóhiszeműséget, engedékenységet mutat, visszaadja árulóhelyét is, de egyben bírál is, hogy a társulatot meghurcolta a szolgabírói hivatalban: „A közgyűlés látva, hogy a kérelmező hibás tettét megbánván, kéri a gyűlést, a gyűlés késznek nyilatkozik megbocsájtani, bár ezelőtt is ha meghunyászkodási módon kérelmezett volna a társulati tagok lettek volna méltánylással, de azt nem téve poncziustól pilátusig járván az egész gyűlést maga elibe zúdítván, köszönje a maga önfejűségének, hogy ilyettén képpen meghurcoltatott, amely nem a társulat mint erkölcsi testület szégyene de a tulajdon maga megátalkodottsága és a maga dölfösségének folyása, egyébiránt a rendes régi helyét visszaadja a közgyűlés azon feltétel mellett, ha minden egyes tagtársakkal kezet fog, s mindenkit megkerend: amit megtéve a színben, mint vásárokon ezután a rendes helyét foglalhatja."

1 * 12. 1881. okt. 23. Közgyűlés I. Tárgy. 13. 1885. jan. 11. Választmányi ülés I. Tárgy. 14. 1885. máj. 25. Közönséges gyűlés I. Tárgy. 10* 147