A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 24. (1986)

TÖRTÉNETI, IRODALOM- ÉS MŰVÉSZETTÖRTÉNETI TANULMÁNYOK - BAKONYI Béla: Adatok az abaújszántói csizmadiaipar múltjához

5. kép. A római katolikus 6. kép. Úrvacsoraosztó márványasztal templom örökmécsese a református templomban A fellelhető korabeli iratokból (jegyzőkönyvekből) kitűnik, hogy a társulat többsége, később egésze elismerte ugyan az ipartörvényt, de évek teltek el (1873—1875) amíg megszilárdult a munkát biztosító rend és fegyelem, s ez ideig ragaszkodtak a korábbi céh szervezeti élet általuk jónak, hasznosnak vélt tevékenységéhez. A céhbiztos, atyamester gyakorolta hivatalát, felléptek a fegyelmetlenkedőkkel, a lopás bűntetteket elkövetőkkel szemben. Az ipartörvény a csizmaremek bemutatását beszüntette. A céhrendszer évszázados hagyománya, mely a minőségi ipari munkát volt hivatott elbírálni, többé nem létezett. Ezzel megszűnt a mesterié avatás szép szertartása is. Szántón az utolsó remek bemutatásáért Somosi József mesterlegény folyamodott 1875. dec. 31-én. A gyűlés válasza az alábbi volt: ,,Kérése elfogadtatott, minthogy azonban többé remeklésre szükség nem leend, a fizetendő kebelezendői illeték aként állapíttatik meg, minden bekebelezendő fizet 42 forint átalánt, azonban a mesterfiú 10 forint elengedésben részesítetnek, mely jog a mesterlányokra is kiterjesztetik azon esetben ha bekebelezendő ifjúhoz megy férjhez.

1 ' Itt is megnyilvánul a társulat saját autonómiája: ha egy mesterfiú mesterlányt vesz feleségül, az illeték befizetésekor kedvezménybe részesül. A jótékonykodás szép példáját mutatta a társulat 1878 októberében, amikor is Miskolcon „iszonyú árvíz" pusztított, hogy a segélyt kérő csizmadiáknak 20 Forint pénzsegélyt utalt ki. Ez a megértő támogatás arra való hivatkozással történt, hogy egy évtizeddel előtte a szántói tűzkárosultaknak segítséget nyújtottak a miskolciak. Nagyon tiszteletreméltó a társulat atyamesteri hivatalának ifjúsággal foglalkozó tevékenysége. A fiatalok nevelési eredménye kézzelfoghatóan pozitív természetű. Erre vonatkozóan idézem az 188 l-es évi egyik jegyzőkönyvének egy részét: „Társulati elnök által előadatott, hogy Szabó József csizmadia segéd katona szolgálatban lévő Bécs állomás11. 1875. dec. 31. Számadási és nyitási közgyűlés IV. Tárgy. 146