A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 24. (1986)

TÖRTÉNETI, IRODALOM- ÉS MŰVÉSZETTÖRTÉNETI TANULMÁNYOK - BAKONYI Béla: Adatok az abaújszántói csizmadiaipar múltjához

A kiszolgáló személyzethez tartozott a kulcsos bejáró, másodbejáró és a két céhszolga. Ezek feladata volt a céh hivatalos helyiségeinek tisztán tartása, fűtése, a csizmadiaárulószín takarítása, összejövetelek, gyűlések szervezésénél, az értesítés (tábla) kihordása. Fejezetek a céh történetéből: Az abaújszántói csizmadiaipar legrégibb írásos emléke 1798-ban kelt. Magyarra fordítva „Nemes Királyi Szántói Csizmadia céh szinyének meghagyattatása felől" címet viseli.

1 Ezt az okmányt a „Felséges Cameralis Regéczi Uradalom Úriszéke Tállyán" adta ki. Ez az irat egy korábbi vita perdöntő írása. A szántói csizmadiacéh egy csizma-árulószínt építtetett saját vagyonából és a tagság közadakozásából, mely 35 méter hosszú és 8 méter széles építmény volt. (Ez a csizmadiaszín 1980-ig fennmaradt). Az árulószín megépítését az tette szükségessé, hogy a vásárok alkalmával az utcán felállított ponyvasátorokban a csizmát áruló mesterek ki voltak téve az időjárás viszontagságainak, sokan közülük megbetegedtek. Megépült az árulószín, s mivel az utcán a sátorárusítás megszűnt, tovább nem fizettek az úriszéknek vásározási hely pénzadót. Hosszú vita után az úriszék belátta, hogy a csizmadiáknak igazuk van, a továbbiakban saját helyiségükben árulják a csizmát. így a fent említett okiratban elállt követelésétől, elismerte az építmény jogosságát „szinyének meghagyattatása" jóváhagyásával. Az abaújszántói csizmadiacéh mesterei szekérfuvarral, a szekér alakjához (trapéz alakú) konstruált erős, bevasalt vásározó ládákkal szállították áruikat a sokadalmakra. írott és recens adataim szerint a leggyakrabban látogatott vásározó helyek a következők voltak; Alsóvadász, Bódvaszilas, Bodrogkei•esztúr; Edelény, Halmaj, Hernádvécse, Hidvégardó, Krasznokvajda, Szendrő, Szikszó, Szín, Szerencs, Encs, Felsővadász, Forró, Sárospatak, Mád, Rakaca, Sátoraljaújhely, Tokaj, Tállya, Taktaharkány, Tiszalúc. Egy 1822-ben Bodrogkeresztúrban keltezett irat a következőket említi: „Alább írtak meg ösmerjük hogy minek utána az 1816-os esztendőben Privilégiáló Bodrogkeresztúr városába a Csizmadia Mester Enberek között szükséges árulóhely újonnan rendbe hozatott a Nemes Szántó városában lévő Csizmadia céhbeli mesterembereknek rendeltetett."

2 Ezen írás részletesen foglalkozik a vásárok alkalmával kijelölt árulóhelyek odaítélésével. Megjelöli, hogy a céhek a vásártér északi vagy déli oldalán áruljanak sátorban, vagy színben. Ilyen vásárhelybiztosító, „tudósító üzenetet" küldött Sátoraljaújhely városa is 1846-ban.

3 A vásárhelyek biztosítása s a törvényes árulási rend betartása jelentette a céhben dolgozó mesterek működési feltételeit. Ha a vásártér szűknek bizonyult, minden intézkedést megtettek a bővítés érdekében. Ezt jelzi az alábbi jegyzőkönyvi kivonat is: „Albert Mártony kis Czéh mester által fel terjesztetett, hogy a szerentsi vásárhelyen elvonuló vasút által az árulóhelyek megkevesedtek, amit is a városi elöljáróság tekintetbe vett és megígérte, hogy az vásárhelyet meg fogja bővíteni, oly formán, hogy a Szántói és Tályai Czéh elöljárói a jövő vásár előtt 14 nappal Szerents városa elöljárói előtt megjelenjenek és a vásári hely szín meg fog bővítetni. Határozat: Ez indítványt a gyűlés elfogadta és a fent írt mestertársak elhatározták hogy a Czéh kebel ebül három egyén küldessen akik jelen legyenek a Szerentsi vásárhely kimutatásán."

4 1. Eredeti okmány megtalálható a Helytörténeti gyűjteményben. 2. Eredeti okmány megtalálható a Helytörténeti gyűjteményben. 3. Eredeti okmány megtalálható a Helytörténeti gyűjteményben. 4. 1872. ápr. 21-én megtartott fó'céhmesteri kisgyűlés jkv. I. Tárgy. 142