A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 24. (1986)

TÖRTÉNETI, IRODALOM- ÉS MŰVÉSZETTÖRTÉNETI TANULMÁNYOK - BAKONYI Béla: Adatok az abaújszántói csizmadiaipar múltjához

Az atyamester (akinek külön hivatala volt) a személyi és szakmai ügyeket intézte, egymaga, vagy választott társaival képviselte a céhet más városok, vagy községek által rendezett vásározási gyűléseken, ahol kijelölték az áruló helyeket. A céhrendszer virágkorában, amikor 200 főre volt tehető a foglalkozást űzők száma, nagyon sok személyi ügy adódott. Ezek: katona sorozásra előállítás, katonaidő letöltése után munkába állítás, javaslattevés, csizmaremekek elbírálására, bekebelezési és elbocsátási eljárásokra javaslattétel. Aki mestervizsgát tett, azt a céh hivatalos közgyűlésen a kebelébe fogadta. A főcéhmester buzdító beszédet intézett az új mesterhez, s a régi mesterek ünnepélyesen kezet fogtak vele. Azt a mestert vagy legényt, aki a közszellem megsértésével, vagy egyéni magatartásával oly súlyosan vétett a közösségnek s közízlésnek, hogy nem volt méltó tovább a céhtagságra, a közgyűlés, vagy rendkw^ili gyűlés kizárta a céh kebeléből. A céh elöljáróság irodájában kezelték a „szent cél" pénztárakat. Négy egyház él a községben (római katolikus, református, görög katolikus, evangélikus). A céh tagsága — vallási megoszlás szerint — minden hónapban tagdíjat fizetett be az egyházi szent cél kasszába. Sokszor előfordult, hogy megbotránkoztató káromolásért, vagy egymás jogtalan megbántásáért az elöljáróság büntetéspénzt szabott ki, melyet az illetőnek kötelessége volt befizetni a megjelölt szent cél kasszába. Az elöljáróság elhalálozás esetén koporsó segélyt utalt ki a szent cél kasszából, vagy szegényeket, ínségeseket jutalmazott, segélyezett. De az is törvényszerű volt, hogy kamat ellenében kölcsönöket folyósítottak ebből a keretből. A közönséges gyűlés és közgyűlés szigorúan őrködött azon, hogy a kamatok pontosan befollyanak a pénztárakba. A csizmadiacéhre — később ipartestületre is — jellemző volt az egyházak megsegítése egy-egy értékes tárgyi adományozással. Ilyenkor külön gyűjtést szerveztek az illetékes egyházak tagjaitól, mivel a szent cél pénztárak nem bizonyultak elegendőknek. Ily módon adományozták a római katolikus egyháznak csillárt, örökmécsest, mozaikablakot, zászlót, a református egyháznak márvány úrvacsora asztalt, az evangélikus egyháznak az orgona felújítását. Ezek a tárgyak a mai napig is láthatók az egyházak templomaiban. Az atyamester mellett működött még az ifjúságvezető-mester. Ez a személy egy fiatalabb, de nagy tekintélyt élvező mester volt, aki összefogta a fiatal legényeket és tanoncokat. Heti egy alkalommal felolvaiást tartott részükre, műkedvelő előadásokat, táncmulatságokat rendezett, húsvét harmadnapján pedig mivel ez hagyomány községünkben, bátyus kirándulást szerveztek a Sátorhegy és a Krakkó közötti völgybe. 141