A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 24. (1986)

TÖRTÉNETI, IRODALOM- ÉS MŰVÉSZETTÖRTÉNETI TANULMÁNYOK - FALUSSY József: Kísérlet az orosz főerő előnyomulásának feltartóztatására 1849. júliusában

katonái 2—3 kisebb összeütközéstől eltekintve (pl. jún. 20. — Héthárs és 23. — Somos) nem tették próbára az orosz csapatok erejét. Kassára jún. 24-én vonultak be Kuprianov és Cseodajev hadtestei, miközben Anrep tb. elővédje által követve Wysocki 26-án Miskolcra ért. A gyors hátrálás okára rávilágít Kossuthnak egy nappal később Pestről keltezett levele. „A vezérek, főleg attól való félelmökben, hogy a 18 000 főnyi ellenséges lovasság csapataikat megsemmisíti és szétveri, nem mernek ütközetbe bocsátkozni, rögeszméjük, hogy főseregünkkel egyesülnek és nem gondolják meg, hogy ezáltal az orosz túlerőt itt a nyakunkba zúdítják .. ."

16 Kossuth aggodalma jogos abban, hogy az oroszok túl gyorsan leérnek az Alföldre, azonban valóban öngyilkosság lett volna a sokszoros túlerő ellenében az alig kiképzett, hiányosan felszerelt, kicsiny létszámú magyar hdt.-nek ütközetbe bocsátkozni. Wysockinak, a jún. 26-an kapott parancs szerint Miskolcot a végsőkig kellett volna tartania. A főseregtől csapaterősítéseket helyeztek neki kilátásba.

17 De az ígéret Haynau győri támadása miatt beváltatlan maradt. így a tábornok július első napjaiban (1—2.) Gyöngyös—Hatvan térségébe húzódott vissza. Ugyanakkor az orosz előnyomulás Miskolc környékén leállt. Paskievics hadtápvonalának megszervezésén fáradozott, hogy alig néhány napra való élelemmel „ellátott" csapatait ily módon kielégíthesse, mert a harácsolás nagyméretekben is lassan ment. Katonáit a kolerajárvány sem kímélte. 1849. június—július fordulóján megközelítőleg 2000 embere halt meg, s a betegek száma ennek 6—7-szeresére rúgott. A Pestre való előnyomuláshoz szükséges élelmiszeranyag előteremtése 8 napig Miskolcon való veszteglésre kényszerítette az orosz fővezért.

18 (Cseodajev IV. hadteste jún. 28-án már Tokajban tartózkodott.) A kormány és Kossuth, miközben nem mondtak le abbeli szándékukról, hogy Görgeyt meggyőzzék, lázas tevékenységbe kezdtek. A Pesten tartózkodó Perczel Mór tb. vette át a Duna—Tisza közén, Kecskemét—Cegléd térségében már szerveződő ún. tartalék hdt. parancsnokságát.

19 Perczeit június végén a fővárosban találjuk, ahol — bonyolítván a helyzetet — kormányellenes izgatást folytat, s személy szerint Kossuth-ot támadja,

20 (de másokkal is összetűz). Görgey vonakodását hallva pedig eddigi vádját látja igazolva és árulónak titulálja. Atyai jóbarátai Csányi és Vukovics igyekeznek mérsékletre bírni. Kossuth-tal való találkozásakor hevesen kifakad az őt (ti. P. M.—F. J.) ért vélt vagy valódi sérelmek miatt, végül kibékülnek. Olyannyira, hogy a kormányzó maga is Ceglédre

2 J megy Perczeit munkálataiban segíteni. Mészáros Lázár — az újonnan kinevezett fővezér szerint a tábornok (P. M.) feladata a következő volt: Pest megye, Kunság, Heves megye, Tiszamente alkotta területen sürgesse, a szervezés alatt álló tartalékosztályok újoncozását és felszerelését. Cegléd körül, a „vaspálya" mentén a szétszórt erőket egyesítse.

22 A további eseményeket pedig várja be! „Cegléden Kossuth Perczellel ismét a legszorosb barátságba lépett, s befolyása alatt állott."

23 16. Kossuth Lajos - Bemhez, 1849. július 27. Vö.: Gelich R., 1882. III. 594. 17. Gelich R., 1882. III. 552-553. 18. Gelich R., 1882. III. 554. 19. BartaL, 1955.11.625. 20. Vukovics S., 1894. 504. 21. Klapka Gy., 1886.182.;Barta

I., 1955. II. 653. 22. Mészáros L., 1867. II. 280. 23. Vukovics S., 1894.521. 126