A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 24. (1986)

TÖRTÉNETI, IRODALOM- ÉS MŰVÉSZETTÖRTÉNETI TANULMÁNYOK - B.KOVÁCS István: Erkölcs és fegyelmezés a felsővályi egyházban a jobbágyfelszabadítás előtt

adván, hogy ha több efféle hibákat ejt, rajta az említett büntetés végre fog hajtatni." Az 1820-as évektől egyre gyakoribb a presbiterek elmaradozása a gyűlésekről. 1837-ben ezzel kapcsolatban azt a döntést hozzák, hogy „akik helyes ok s mentség nélkül el mulasztják a Consistoriumot 1 Ft-ra büntettessenek." A fegyelmezés hatékonyságának csökkenésében szerepet játszott a gyülekezet közjogi megosztottságának következményeként helyenként tapasztalható kettős megítélés gyakorlata. Az 1776-os egyházlátogatás alkalmával felvett adatok szerint összesen 588 lelket találtak az egyházban. Ebből 162-t Felsővályban, 56-ot Bikkszögben, 52-t Gergelyfalán, 149-et Alsóvályban és 169-et Mihályfalán. Ennek a létszámnak óvatos becsléssel is a negyede tartozhatott a paraszti, illetve szolgáló réteghez. Az egyház irányításában a nemesség szinte kizárólagos szerepet játszott, az ő kezében voltak a legfontosabb tisztségek. Csak természetes, hogy a fegyelmezést gyakorló presbitériumban is az ő akaratuk érvényesült. Az egyház elvileg nem tett különbséget a gyülekezethez tartozók között azért, mert egyik vagy másik társadalmi réteghez tartoztak. A gyakorlatban azonban nem egy alkalommal találkozunk egyazon bűn eltérő megítélésével, asszerint, hogy elkövetője a nemesi vagy paraszti réteghez tartozott-e. 1810-ben határozatot hozott a presbitérium, hogy „az ezután magokat rendetlenül viselők kemény fenyítések alá rendeltessenek minden személyválogatás nélkül, azaz páltza alá." Ám ugyanebben az évben két káromkodásért elítélt személy esetében a paraszti származásút „24 erős páltzákra" büntették, míg a nemesi származású „bűneit megbánván és arról vallást tevén, más büntetés alá rendeltetett." 1821-ben „Ns. L. Mária mint már többször is sok botránkozásokat véghez vitt személly nyóltz Rforintokra, L. Susanna a becstelenítésnek nagy voltához képest 25 korbácsra büntettettek, de L. Susanna terhesnek válván magát a 25 korbácsot ugyan nyóltz Rforintokra változtatta által .. ." 1831-ben káromkodás és verekedés miatt 2 nemest 4—4 Ft-ra, a velük együtt résztvevő parasztlegényt 12 botra ítélték. A nemesek választhattak ugyanakkor a testi és pénzbeli büntetések között. Anyagi helyzetükre való tekintettel nem egyszer vállalták a pénzbírság helyett a botütést. Az előbbiekben ismertetett okok és tényezők együttesen okozták, hogy a negyvenes évekre az egyházi fegyelmezés már csak visszfénye önmagának. Szerepe mindinkább kisebb, a 40-es évektől egyre kevesebb ügyet tárgyalnak. Előtérbe kerülnek a különböző gazdasági, szervezési kérdések. Összegzésképpen a következők állapíthatók meg. A fegyelmezés kb. 1810 tájáig viszonylag hatékony, ettől kezdve a már vázolt okok miatt fokozatosan veszít hatékonyságából. A kiszabott büntetések tükrében a helyi értékrend szerinti legsúlyosabb bűnök a paráznaság, súlyos káromkodás, más vallásúak szidása, rágalmazás, édesanya tiszteletének meg nem adása. Elkövetésükért kezdetben egyházkövetés, később 10—12 Ft pénzbírság volt a büntetés. Súlyosságban ezután a következő bűnök következnek: elöljárók sértése, ünnepnapon végzett munka, verekedés. Büntetésük általában 4—6 Ft, illetve esetenként ennek megfelelő számú botütés. Enyhébb elbírálásban részesítették a kevésbé súlyos káromkodásokat, a különböző egymás közti viszálykodásokat. Ezek büntetése 1—3 Ft között mozog. Ami a bűnösök társadalmi megoszlását illeti: a nemesek gyülekezeti számarányukat messze meghaladó arányban képviseltették magukat a különböző fegyelmi ügyekben. A parasztok a paráznák, lopók és káromkodók között találhatók jelentősebb arányban. 110