A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 22-23. (1985)

TÓTH Péter: Adatok Borsod megye Árpád-kori birtoktörténetéhez és történeti földrajzához

Barleus ispánt és örököseit saját fáradozásaik és költségeik által megvédik és megsegítik mindenkivel szemben, aki a mondott föld ürügyén keresetet indítana ellenük. Ezenkívül Emey bán fia István mester, borsodi ispán és a mondott föld szomszédja, valamint Dénes, a háromkúti monostor tisztje, akik a birtokhatárosság címén előttünk személyesen megjelentek, teljes beleegyezésüket és jóváhagyásukat adták ehhez az eladáshoz és vásárláshoz; más szomszédjaik pedig, amint azt a felek elmondották, nincsenek. - Az említett föld határai pedig, ahogyan azokat maguk a felek előttünk egybehangzóan elsorolták, az alábbi rendben különülnek el egymástól. A határvonal a keleti részről, Emey bán fia István mester Tardonának nevezett földjétől indul s régi és ősi határjeleken át északi irányba, Jakab nevezett fiainak a földje felé tart és átmegy egy bizonyos Csimás

1 * nevezetű völgyön, ott, ahol két régi határjel van; innen egy úthoz érkezik, amely Dédesről Kazára vezet s amely út mellett van egy régi határjel. Majd ezen az úton átvágva elérkezik egy bizonyos hegyhez, amelyet Köves hegynek

12 neveznek; ott szintén van két nagy határjel. Majd leereszkedik egy bizonyos vízfolyáshoz, amelynek neve Szőlőpataka, ennek a fejében van két, ugyancsak régi határjel és a mellett a szőlő mellett tart lefelé ahhoz az úthoz, amely Dédesről Kazára vezet. Innen északi irányban szántóföldeken megy keresztül és elérkezik a Vadna folyóhoz; egy nagy fűzfa alatt átkel ezen a folyón s ott, ahol átkelt, egy bizonyos tölgyfa alatt van egy határjel. Ezután egy bércen halad keresztül, amely bércnek az oldalában van két határjel, a gerincén pedig másik kettő, hasonlóan régiek; majd még mindig észak felé tartva a határvonal leereszkedik a bércről ahhoz a négy régi határjelhez, amelyek az előbb nevezett István mester Uppony nevezetű földjét választják el a fent említett Jétyői nemzetségek földjétől. Ezután az északi és a keleti rész között a háromkúti monostor Horvát nevezetű földjéig halad és megérkezik a Szamárbereke

13 nevű erdőhöz, amely alatt van két régi határjel; innen kissé lefelé ereszkedve elérkezik egy nagy, régi határjelhez, amely egy bizonyos út mellett van. Majd tovább haladva leereszkedik egy bizonyos Wrbeu

14 nevezetű tóhoz és kissé ismét a keleti rész irányába fordulva s azon tó mentén haladva - amely tehát így határjel gyanánt szolgál - összekapcsolódik a fent nevezett Vadna-folyóval és ott be is fejeződik. - Ennek az ügynek a bizonyságául, a felek kérésére kiadtuk jelen, a tatárok betörése után másodszor megújított pecsétünk erejével megerősített levelünket mester prépost, Antal éneklőkanonok, Pál olvasókanonok és Mikó őrkanonok, valamint Márk patai, Mátyás i (esperesek) és sokan mások jelenlétében, az Úr 1281. esztendejében, amikor László, Magyarország méltóságos királya uralkodik, (az esztergomi), János a megválasztott kalocsai érsek és a mi urunk, a tisztelendő András atya az egri püspök. 4. 1311 és 1285, 1311. A váradi monostor konventje Károly Róbert király parancsára Simon fia Tamás mester kérésére és számára átírja IV. László király 1285-ben kelt kiváltságlevelét, amelynek alapja a király 1282. május 19-én, Budán kelt pátens levele

15 és amely szerint Tamás ispán fia István mester a Borsod megyei Szinye vagy Színi nevű földjét Simon fiainak, Kristófnak és Tamásnak, valamint rokonuknak, Síkének adományozza. - Az oklevél hártyára írott, eredeti példánya maradt fenn, piros—zöld zsinóron függőpecsét töredéke 11. Vesd össze a Tápolcsány BmU. 672. számú kéziratos térképén található Csimás helynévvel. 12. Talán összevethető a Bánfalva és Bánhorvát BmT. 86/3., BmU. 91. és 92. számú térképén található Kövesmái, Kövesmái szőlő és Kövesmáltető földrajzi nevekkel. 13. Bánfalva BmU. 91. számú tagosítási térképén: Szamárberek. 14. Lehet, hogy a magas hangrendű alakra utaló Wrbeu a másoló hibája: ha igen, akkor a név biztosan összevethető a Bánfalva és Bánhorvát kéziratos térképein (BmT. 72/2. és 86/3., valamint BmU. 91., 92. és 93. sz.) feltűnő Varbó, Varbó allya, Varbó gaza és Varbó szőllők földrajzi nevekkel. 15. E pátens levelet közli A nagy-károlyi gróf Károlyi család okmánytára (Bp. 1882. I. köt. XII. sz. 14-15. p.) A jelen oklevél közlését mégis indokolttá teszi, hogy szövege némileg eltér a pátens szövegétől. 98