A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 22-23. (1985)

TÓTH Péter: Adatok Borsod megye Árpád-kori birtoktörténetéhez és történeti földrajzához

de Wng, Simoné de Kemey aichidiaconis et aliis multis anno domini M CC LXXXI, regnante Ladislao ülustri rege Hungarie, Lodomerio archiepiscopo Strigoniensi, Joanne electo Colocensi et dominó nostro venerabile patre Andrea episcopo Agriensi existentibus. Tandem nos tenores dictarum litterarum nostrarum privilegialium non abrasum, non cancellatarum, nec in aliqua sui parte vitiatarum, sed omni prorsus suspicionis vitio carentium de verbo ad verbum, sine omni dolo et fraude, diminutioneque et augmento aliquali presentibus nostris litteris privilegialibus transsumi, dictasque litteras nostras originales rursus ad prescriptam sacristiam seu conservatorium ipsius ecclesie nostre more solito reponi fecimus. In cuius rei memóriám firmitatemque perpetuam presentes nostras litteras privilegiales, pendentis et authentici sigüli nostri maioris munimine roboratas prefato dominó Anthonio de Palocz duximus concedendas, salvis tamen iuribus nostris et dicte ecclesie nostre in premissis semper remanentibus. Dátum feria sexta proxima post festum Omnium Sanctorum, anno domini millesimo quingentesimo vigesimo quarto supradicto. Krisztus összes híveinek, a jelenben és a jövőben élőknek egyaránt, akik a jelen írást látni fogják, az egri egyház káptalana üdvöt küld mindeneknek az üdvözítőjében. Mindenkinek a tudomására akarjuk hozni ezen levelünk rendje által, hogy mi teljes tisztelettel vettük a felséges fejedelemnek, Lajos úrnak, Isten kegyelméből Magyarország és Csehország stb. királyának, a mi legkegyelmesebb urunknak a nekünk szóló és hozzánk parancsképpen elküldött megkereső levelét, amelynek tartalma a következő: Lajos, Isten kegyelméből Magyarország és Csehország stb. királya híveinknek, az egri egyház káptalanának üdvöt és kegyelmet. Felségünk elé terjesztik hívünknek, nagyságos Palóczi Antalnak a személyében, hogy tőle, az előterjesztőtől a közelebb múlt esztendőkben peres úton elvettek és elidegenítettek egy bizonyos, Visnyó és Thikou nevezetű birtokokra - mindkettő Borsod vármegyében fekszik - vonatkozó, ezeket a birtokokat illető határjáró oklevelet, amelyet ti adtatok ki és amelynek másolata a szokott módon van eltéve és elhelyezve a sekrestyétekben, vagyis egyházatoknak a levéltárában. Erre az oklevélre az előterjesztőnek szüksége van, mivel jogainak a jelenben való fenntartása céljából azt egyáltalán nem nélkülözheti. Ezért hűségteknek ezen levelünk rendjével erősen megparancsolva meghagyjuk, hogy miután vettétek levelünket, az előbb említett Visnyó és Thikou nevezetű birtokokra - mint az előbb elmondtuk - vonatkozó határjáró okleveletek mondott másolatát sekrestyétekben, vagyis egyházatok nevezett levéltárában szorgalmatosan kerestessétek és találtassátok is meg; a felkutatott és megtalált oklevél tartalmát pedig leveletekben átírva, pecsétetek alatt kötelesek vagytok és tartoztok jogainak a fenntartása céljából ennek az előterjesztőnek mindenképpen kiadni és kibocsájtani. óvakodjatok azonban attól, hogy ebben a tárgyban valami csel vagy csalárdság következzék, s az elmondottak ellenére ne cselekedjetek. Kelt Budán, a Szent Máté apostol és evangélista ünnepe utáni legközelebbi vasárnapon (szeptember 25-én), az Ur 1524. esztendejében. Mi tehát az előbb nevezett király urunk parancsolatának mindenben engedelmeskedni akarván, amint hogy tartozunk is, és az említett Visnyó és Thikou nevezetű birtokokat - mint elhangzott illető határjáró oklevelünk másolatát mondott sekrestyénkben, vagyis egyházunk levéltárában szorgalmatosan kerestetvén, megtaláltuk bizonyos pergamenre írott, az ABC betűiben elmetszett, nagyobbik függő pecsétünk alatt kiváltságlevél formájában kiállított határjáró oklevelünket, amely az előbb nevezett Visnyó és Thikou birtokokra vonatkozik és amelynek ez a tartalma: Minden Krisztusban hívőnek, a jelenben és a jövőben élőknek egyaránt, akik a jelen írást látni fogják, az egri egyház káptalana üdvöt küld mindeneknek az üdvözítőjében. Mindenkinek a tudomására akarjuk hozni a jelen levelünkben foglaltak által, hogy személyesen megjelent előttünk Ug nembéli Miklós fia Mikó ispán az egyik részről, a másik részről pedig Ákos nembéli Erney bán fia István mester, gömöri és borsodi ispán s elmondották, hogy abban a perben, amely bizonyos Visnyó és Thikou nevezetű földek, valamint Mikó ispán javainak az elvitele miatt folyt közöttük - és amelynek során a feleknek párviadaluk is volt egymás ellen a király úr színe előtt -, a béke java érdekében, s hogy az ellenségeskedésnek tüze közöttük kihunyjon, érdemes megyebéli nemes férfiak közbenjárására egyetértve és megegyező akarattal ilyen módon léptek egymás között egyezségre: hogy Mikó ispán a fent említett Visnyó és Thikou nevű földeket, amelyeket ő követelt István mestertől, összes haszonvételeikkel és tartozékaikkal együtt átengedte és előttünk is átengedi örök jogon és visszavonhatatlanul való birtoklásra István mesternek és örököseinek azon régi határjelek és határvonalak között, amelyek között az előbb mondott István mester méltóztatott azokat birtokolni; s mindezt úgy, hogy a fent 94