A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 22-23. (1985)

TÓTH Péter: Adatok Borsod megye Árpád-kori birtoktörténetéhez és történeti földrajzához

ADATOK BORSOD MEGYE ÁRPÁD-KORI BIRTOKTÖRTÉNETÉHEZ ÉS TÖRTÉNETI FÖLDRAJZÁHOZ TÓTH PÉTER A magyar állam történetének legkorábbi szakasza, Árpád-házi királyaink uralkodásának három évszázada az írott dokumentumokban történelmünk legszegényebb korszaka. Ennek a ténynek két alapvető oka van: az egyik, hogy az írott szöveg csak lassan és fokozatosan, a XIII. században — sőt, annak is inkább a második felében — lett azzá, ami ma is: vált a jogbiztosítás szinte kizárólagos eszközévé. Oklevelek arengáinak a sora tanúskodik például arról, hogyan ismerte fel a kor embere az írás fontosságát: az egyik alább közlendő oklevélben a váradi káptalan mondja, hogy az „emberek előrelátó okossága" követeli meg az írásban való rögzítését mindazon eseményeknek, amelyekkel kapcsolatban nem akarják, hogy a múló idővel együtt elvesszenek az emlékezetből. — A másik ok: a korai okleveleinket ért felmérhetetlen pusztulás. Különösen igaz ez megyénkre, Borsodra nézve, amelynek legfontosabb hiteles helyét, az egri káptalant — és vele együtt a levéltárat is — többször feldúlták: az 1241. évi tatár támadás idején például, a várbeli székesegyház felgyújtásakor a lángok martalékává lettek a hiteleshely ott őrzött oklevelei is.

1 Nem véletlenül választotta tehát Wenzel Gusztáv az Árpád-kori okmánytár II. kötetének mottójául Paur Gyula szavait: „Egy árpádkori okmány a magyar oklevelész előtt annyit tesz, mint egy erőd bevétele a hadvezér előtt, vagy egy sziget felfedezése a geographus szemében." A fennmaradt Árpád-kori okleveleinknek legnagyobb szabású feldolgozása Györffy György: Az Árpád-kori Magyarország történeti földrajza című munkája. Ez a mű az oklevelek által megőrzött adatokat a történeti vármegyék szerint csoportosítja, ennélfogva a helytörténetírásnak is alapvető és nélkülözhetetlen segédkönyve. A kézirat lezárásától azonban már több, mint húsz esztendő telt el és ez alatt az idő alatt, ha nem is nagy számban, de kerültek elő részint új szerzeményekből, részint pedig a más jellegű levéltári fondok átnézése során olyan oklevelek, amelyek további adatokat szolgáltatnak megyénk korai birtoktörténetének és történelmi földrajzának jobb megismeréséhez. És bár a Mohács előtti oklevelek kutatása és gyűjtése még folyik, úgy gondoljuk, hogy nem szabad várni az eddig feltártak publikálásával: hiszen a hely történetírás érdekét szolgálja, ha minden, ami egy forrásokban szegény korszak viszonyainak jobb megismerését elősegíti, a lehető leggyorsabban a kutatók kezébe kerül. A feltárt oklevelek közül most azokat választottuk ki közlésre, amelyek 1332 előtt keletkeztek — vagy ilyen korú oklevél van átírva bennük — és amelyek teljesen ismeretlenek, vagy pedig olyan adatokat is tartalmaznak, amelyek fölött elsiklott az eddigi kiadók 1. Sugár István: Borsodi oklevelek a Heves megyei Levéltárban 1245-1521. Miskolc, 1980. 6. p. 89