A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 22-23. (1985)

VIGA Gyula.: Gyümölcstermesztés és a gyümölccsel való kereskedelem a Bükkalján

Az értékesebb gyümölcsöt inkább piacra vitték, s értékesítették, nem maguk fogyasztották el. A szomolyai cseresznyére különösen vonatkozott az a — sokak által tréfának, anekdotának tartott, mások által egyszerűen zsugoriságnak tűnő — történet, melyet több adatközlő is egyformán mond el. „A cseresznyének óriási értéke volt a faluban. Még ha a saját nagyanyámnak szedtem — pedig nagyon szeretett —, akkor is fütyülni vagy énekelni kellett a fán, hogy ne sokat egyek belőle. De így volt ez minden háznál! Ami lepergett, azt is össze kellett szedni, s ment aszalni."

20 A példa szélsőségesnek tűnik, de jól kifejezi a gyümölcs szerepét, értékét falvainkban. A gyümölcsöt legtöbben csak nyersen fogyasztották. Nyáron gyakran nyomtak a gyerek kezébe egy-egy darab kenyeret, aki aztán pár szem gyümölcsöt szedett magának a ház körül, s letudta vele az étkezést. Az egyes családoknál eltérő volt a gyümölcsből készült ételek fogyasztásának mértéke, ez elsősorban ízlés, hagyomány kérdése volt. Van, ahol hetente kétszer is főztek habart ételt, másutt egyáltalán nem. Kisgyőri adatközlőm véleménye igen szélsőséges: „Gyümölcs ritkán került a konyhára, inkább a disznónak főztük meg, mint embernek."

21 A gyümölcsöt főleg habarva fogyasztották ételnek. Főleg meggyet, büszkét, almát, ritkábban birsalmát, szilvát habartak. A fentebb említett, ízlés és szokásbeli eltéréseket látszik igazolni egy bogácsi adatközlő elmondása: „Nálunk szilvalevest soha nem főztek. Levest egyébként sem igen főztek gyümölcsökből. A Jászságban ettem ilyet először. Mikor árultuk a szilvát, elkapott egy nagy eső bennünket, s estére átázva-fázva kaptunk szállást egy öreg néninél, ő kínált szilvalevessel, s az nekem olyan jól esett, hogy azóta is gyakran megfőzi a feleségem; ő is ott szerette meg."

2 2 Borsodgeszten, Kisgyőrben, Sályban, Noszvajon füstölt hússal főzték a büszkést. A füstölt húst - áztatás után - puhára főzték, aztán hozzátették a büszkét, s behabarták. Sályban az így készült ételt hívják ciberének. A meggyből, büszkéből, ribizliből szószt is habartak. Úgy tűnik azonban, hogy ezt a polgári konyha hatásának kell tartanunk. A különböző gyümölcsöket össze is keverték a habart levesekben: főleg a meggyet és cseresznyét, a cseresznyét és a büszkét, valamint a cseresznyét és a ribizlit főzték szívesen együtt. Használták a gyümölcsöt tésztafélékbe is. Általános volt a szilvás gombóc készítése, a kifaggatott (magvait) meggyel, cseresznyével, reszelt almával, sárgabarackkal pedig kőttes vagy zsíros tésztát sütöttek. Helyenként rétes is készült gyümölcstöltelékkel, ennek elkészítése azonban nagy szakértelmet követelt. Kedvelt gyümölcs volt falvaink népének a birsalma. Frissen a habart babba is belevágták (ecet helyett), tették savanyított káposztába ízesítőnek, készítettek belőle kompótot, befőzték, s újabban birsalmasajtot is sokan főznek belőle. Befőzték a birset mustba is: a második sajtolás mustot, ami már tisztább volt, felfőzték, s a cikkekre vágott, hámozatlan birsalmát beledobták. Mikor az egész újra felfőtt, akkor a gyümölcsöt — a lével együtt — üvegekbe szedték, s kevés szalicillal tartósították. Melegen kötötték le, s dunsztba tették. Nagyon sok kertben és szőlőben található egy-egy noszpolya (naspolya) fa, melynek termése - pincében megérlelve — télen a gyerekek kedvenc csemegéje volt. 20. Lukács Ferenc 69 éves adatközlő, Noszvaj. 21. Bihari Gyuláné 72 éves adatközlő, Kisgyőr. 22. Kovács Imre 83 éves adatközlő, Bogács. 294