A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 22-23. (1985)

VIGA Gyula.: Gyümölcstermesztés és a gyümölccsel való kereskedelem a Bükkalján

1. kép. Gyümölcsöt szedő asszony, Szomolya 1907. (Kőris K. felv.) minél alaposabban leverik a fa leveles hajtásait, annál többet terem az a következő esztendőben. A gyümölcsszedő használata az 1920-as években kezdődött falvainkban. Az első példányokat ügyesebb férfiak készítették, fából kifaragva a kör alakú keret kanálszerű fogait. Újabban már boltban vásárolnak lemezből készült gyümölcsszedőt, de használata ma sem jellemző falvainkra. A szőlőfürtöt kiskéssel vagy metszőollóval nyesik le a tőkéről. A szőlő szüretelése mindig társas munka, amelyben a férfiak is részt vesznek, szemben a gyümölcsszedéssel, amelyből - kivéve a dióverést — inkább csak a nők és a gyerekek vállaltak részt. A Bükkalja falvainak táplálkozásában a gyümölcs nem játszott jelentős szerepet, legalábbis a gyümölcstermesztés és termés jelentőségéhez, mennyiségéhez mérten. Feltűnő, hogy a gazdag gyümölcskultúra mellett sokáig megőrizték szerepüket a vadon termő gyümölcsök is, különösen az erdős határú falvak népi táplálkozásában. Aki őszibarackot és szőlőt termesztett és árult a piacon, az is fogyasztott somot, vadkörtét, egyéb erdei gyümölcsöt vagy abból készült aszalványt. A kétféle gyümölcs elkészítése és felhasználása nem alkot külön vonulatot a táplálkozás rendszerében, sőt, szorosan összefonódik. A nemes gyümölcsökkel gyakorta együtt vitték piacra árulni a vadon termő gyümölcsöket is. 293