A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 22-23. (1985)

VIGA Gyula.: Gyümölcstermesztés és a gyümölccsel való kereskedelem a Bükkalján

asszony, nyakas, ződ, pulyka és szotykos körtét. Általánosan ismert tulajdonságot tükröz a muskotály jelzőnév, viszont csak Cserépfalun ismert a bakó és paramancs körtenév. Aránylag kevés cseresznyefajtát ismer a Bükkalja népe, noha — elsősorban a szomolyai rövid szárú fajta révén — jeles termőterülete a táj ennek a gyümölcsnek. Általában ismert a korai vagy májusi cseresznye, a fekete, karmazsin, ropogós, rövidszárú (az utóbbi kettő több fajtához is kötődik jelzőként is), a halyag, nagyszemű, ótott jelző-nevek. Csak Szomolyán bukkan fel apó tó, s csak Bogácson a. kovácsjankó cseresznyenév. Még szegényesebb a meggyfajták elnevezése, a termesztett fajták sora. Valamennyi településen ismerik a spanyol, cigány, pándi fajtákat valamint a halyag és ótott meggyet. (Ez utóbbi több fajtát takar.) Ritkább a piros meggy (Cserépfalu) valamint a csati, üveg és ragyogós-meggy névalak. Hasonlóan szegényesek a sárgabarack nevek, fajtáikat — hasonlóan az őszibarackhoz - nem tartják számon. Említést érdemel az arany-barack, az apró szemű tengeri-barack, valamint az általánosan ismert kajszi vagy kajszin és a rózsa-barack név. Lényegesen gazdagabbak az almanevek, melyek között több, ma már nem termesztett fajta neve is felbukkan. Mindenütt ismerik a borézű, a selyem vagy selymes, csörgő vagy csörgős, szentiváni vagy szentiványi, a. fontos, rétes, kormos, sóvári, jonathán, délies vagy delicsecs (!) almanevet. Több helyen felbukkan a mesánszki, a jáncsecsű vagy jánycsecsű. s előfordul a paradicsom-alma. újabban az aranyparmin. Ritkábbak a régi almafajták: batur vagy batul, a törökbálint vagy törökbálinti. Említést érdemel még néhány diófajta neve is, bár ezeket aránylag kevesen ismerik. Általános a papírhajú vagy papírhéjú elnevezés, s előfordul ezen kívül a varacskos, tökös és bikadió elnevezés is. A Bükkalja szőlő- és borkultúrájával együtt, behatóbb vizsgálatot érdemelne a szőlőfajták és borfélék terminológiája, mivel ez nem csupán nyelvi és gazdaságtörténeti, hanem népesedéstörténeti folyamatokra is fényt deríthetne.

18 Ezúttal csak néhány, a területen általánosan elterjedt szőlőnevet mutatok be: rizling, leányka, olasz, hárslevelű, nagyburgundi, delevári vagy delavári, saszla, mézesfehér, oportó, medok, Csabagyöngye, kecskecsecsű, furmint, ezerjó, otelló, izabell vagy izabella. Külön említést érdemel a lompos saszla, a bánáti, apasatutyi, valamint a Szomolyán deravera alakban felbukkanó delavári. A Bükkalja gyümölcsfaállományát, annak számbeli és minőségi jellemzőit, valamint a művelés jellemzőit egybevetve meglehetősen ellentmondásos kép áll előttünk a terület gyümölcskultúrájáról, annak a tradicionális kultúrában elfoglalt helyzetéről. Ez az ellentmondás, vagyis az intenzív művelési lehetőséget kínáló gazdálkodási ág extenzív módon való kezelése alapvető jellemzőként húzódik végig vizsgálati eredményeinken. Ennek okát - egyebek között - az értékesítési lehetőségek hiányában, Ül. ellentmondásosságában kell keresni. A gyümölcsfelvásárlás e területen lényegében megszervezetlen volt. Igaz ugyan, hogy az 1920-as évektől, a kialakuló egri felvevő piac hatására megszületett a bükkaljai cseresznyetermő táj, ez azonban elsősorban csak Szomolyára és Noszvajra koncentrálódott. Lengyel és német kereskedők is felfigyeltek a különlegesen jó adottságú gyümölcsre, s nagy mennyiségben szállították exportra is. 1937-ben Szomolyán már két gyümölcscsomagoló is épült.

19 Ez azonban nem volt képes átalakítani a terület gyümölcstermesz18. Balassa I., 1975. 19. Laczkó I., 1964. 14-15. Kezdetben többféle néven volt ismert a mai szomolyai rövid szárú cseresznye (egri fekete, noszvaji stb.). Később ismerte el a Pomológiai Bizottság ezen a néven. 19* 291