A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 22-23. (1985)

FARBAKY Péter: Mezőcsát és Ároktő településtörténete és népi építészete

pitvarai. A szabadkémény favázra készült, s náddal, s növényi, vagy fasövényre tapasztott sárral fedték be. A kéményfej általában tűzveszélyes fazsindellyel fedett.

74 Az épület külső megjelenését a magyar népi építészetben általános, hosszúkás, téglalap formájú épületkubus és az azt lefedő élgerincű, nagyjából 45 fokos dőlésű tetőforma jellemzi. A házak túlnyomó többsége hossztengelyével merőleges az utcára, így oromzata néz általában az utca felé. E rövidebb homlokzatnak alapvető meghatározója a tetőforma. A legrégibb ún. bogárhátú — élnélküli, a kontyolt nyeregtető formai kialakításához hasonló tetőforma ma már ismeretlen, valószínűleg a XVIII. században tűnt el.

75 Ama meglévő fedélszerkezeti módok közül a szelemenes-ágasfás típushoz nyeregtető tartozik, a szarufáshoz az előbbin kívül kontyolt nyeregtető is kapcsolódhatott. A füstlyuk hagyományaként még a kontyolt nyeregtetőnél is általános az oromzat felső csúcsában lévő nyílás. (Általában faráccsal lezárva.) Nyeregtető esetén az oromfal vesszőből font, kő, vagy vályog lehetett. A legrégebbi megoldás az oromfal vesszőből font sövényfalú formája, esetleg tapasztva (Mezőcsát, Széchenyi u. 32.). Egy-két ágasfás— szelemenes háznál az oromzat a gyenge anyag valószínű pusztulása miatt nyitott (Mezőcsát, Széchenyi u. 36.). Sok nyeregtetős épületnél vályogból készült az oromzat, általában itt is meg van a füstlyuk. Ritka a fából készült, állóhézagos oromzat (Mezőcsát, Széchenyi u. 35.: itt kis ablaknyílás van az oromzaton.). Újabban a követ, téglát is alkalmazzák az oromzat kialakításakor. A vízvető nem jellemző. Az utcai homlokzat ereszvonal alatti részén még az ágasfás tetőszerkezet hagyományaként egy aszimmetrikusan elhelyezett ablakot találunk (50-60 cm X 80-90 cm-es kávaméretekkel). Újabb megoldás a két ablak megjelenése, általában későbbi idejüket a nagyobb ablakméret jellemzi (70— 80 cm X 1,00 X 1,20 cm kávaméretekkel.) Ritka a homlokzaton a vakolatdíszes kiáakítás (Ároktőn pl. az Arany J. u. 26. kereteit, félkörös vakolatívvel lezárt ablakkal) A rövidebb homlokzati oromtornác ritka (Ároktő, Bocskai u. 19.). A hosszabb homlokzaton csaknem általános a tornác. A nagy kiülésű eresz (a meghosszabbított szarufákon) véd az esőtől és meghosszabbítja a lakótér fedett részét. Az egyszerűbbek faoszloposak, felső részükön 2 könyökfával, nyeregfával, (Arany J. u. 26.) vagy nyeregfa nélkül. Néhány épületen szép, faragott oszlopokat találunk (Mezőcsát, Pozsonyi u. 4.). Díszesebb kivitelű a kő vagy téglaoszlopos íves tornác. A tornác eredete a reneszánsz-kori, Mátyás király építette nyéki, pesti, villák oszlopos loggiáitól indul ki, ezek később a kisnemesi kúriák közvetítéséveljutottak el a XIX. század elejére a parasztházakig.

76 Két településünkön a kőoszlopos tornác inkább kisnemesi házakra jellemző. Igen szép Mezőcsáton a Mátyás u. 35. sz. pilléres tornáca, szegmentíves árkádsorral; hengeres oszloptörzzsel és négyzetes abacusszal, az oszlopok közti mellvéddel. Nagyon szép a mezőcsáti, Vörös Hadsereg u. 62. sz. ház, hasonló megoldású 4 ívével. Sok háznál alkalmazták a vízszintes gerendás áthidalású tornácot, négyzetes, vagy hengeres oszlopokkal. 74. Az alaprajzzal, tüzelőberendezéssel foglalkozó további irodalom: Bakó F., 1978. 79-99., 123— 124. Bakó E, 1974. 217-284. Bakó R, 1975. 175-220. Bierbauer V., 1937. 101-102. 182-183. GyőrffyL, 1943.119-126. 75. Bakó K, 1978. 100. 76. Balogh J. mutat rá a Mátyás villaépítészete és a XVI-XVIII. században épült kisnemesi kúriák loggia-tornác kapcsolatára. Ftilep L.-Dercsényi D., 1956. 262., Barabás J. szerint a tornác csak a XIX. század elején jelenik meg a népi építészetben, Barabás J.-Gilyén N., 1979. 95. Erről a kérdésről ld. még Bierbauer V., 1937. 184-185. 266