A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 22-23. (1985)

FARBAKY Péter: Mezőcsát és Ároktő településtörténete és népi építészete

A fedés a lécekre támaszkodó nád a régebbi épületeken. A nádat esetleg csatéval és gyékénnyel keverték. A zsúpfedés (rozsszalma) itt a Tisza mellett nem jellemző. Új nádtetőt építeni már a század elejétől is leginkább Mezőkövesdről hívtak mestereket, a falubeliek inkább csak javítgatták. A század elejétől uralkodó fedési mód a cserépfedés, valamint kisebb számmal a pala.

69 Ezeknél már másféle tetőforma is megjelenik (sátor-, manzárd tető). Az alaprajz vizsgálata nagyon fontos, mert kifejezi az építtető gazdasági-társadalmi viszonyait, tükrözi életformáját és berendezkedését. A tüzelőberendezés helye és formája alapvetően meghatározza az alaprajzi elrendezés jellegét. A mi vidékünk házai a kéttűzhelyű - kívül fíítős kemencés, az ún. alföldi vagy középmagyar háztípushoz tartoznak. A tűzhelyes helyiség itt nem füstös, mert szabad kémény van, így az eredeti helyiség konyhára és pitvarra válik szét. A történeti fejlődés kezdetén valószínűleg az egysejtű ház állt. Kétsejtű épület (ház + pitvar) ritkán de azért még megtalálható. Ilyen pl. Ároktőn a Bocskai u. 13., 14., 16. és 21. szám és a Bajcsy-Zs. u. 10 sz. Mezőcsáton ritkább ez a típus, ilyen pl. a Széchelyi u. 26. számú épület. (Ezek általában szelemenes-ágas fás fedélszerkezetűek és a legrégebben épültek a házak közül). Kb. 80% az aránya a háromsejtű épületeknek (ház + konyha - pitvar + kamra). Ároktőn több négy, sőt többsejtű épület is van, gazdasági részekkel, pl. istállóval bővítve. A leghosszabb felmért ház Ároktőn az ötsejtű Petőfi u. 16. szám, 22,37 méteres hosszúságával. A háromsejtű ház helyiségeinek helyi nevei: ház, esetleg nagy ház; pitvar, szabadpitvar, ritkán (szabad) konyha, és kamra, elvétve kis ház, kis vég. Akisvég szót a nagyvég, az istálló párjaként kezdték alkalmazni.

70 A régi időkben a férfiak az istállóban, az öregek, gyerekek és betegek az első házban, az asszonyok a pitvarban, vagy a fűtetlen kamrában aludtak. A harmadik helyiségben régebben néha állatokat is tartottak, így törekedve arra, hogy értékeiket egy fedél alatt, egy épületben tartsák. A kamrát általában élelem és ruha tárolására használják, az élelem tárolásánál szétválasztják a gabona—liszt és hús—zsír—szalonna funkcióját. A múlt század közepétől a jómódú telkes gazdáktól indult ki a fűtött hátsó ház, szoba használata. Ekkor alakult ki a tiszta szoba szokása, a konyhában (meleg konyha) is laktak. A nagyobb igényeknek megfelelően igyekeznek a ház minden részét kihasználni, így különösen a padlást; ezen a nagy kiterjedésű helyen tárolják a füstölt húst, szalonnát, különféle terményeket, esetleg a baromfit is. Több helyen építenek nyári konyhát (pl. Ároktő, Arany J. u. 22., 26.). Az alaprajzi vizsgálat összefoglalásaként megállapíthatjuk, hogy a régi házak túlnyomó többsége egymenetes, a bejárat a pitvarba nyílik, s innen léphetünk az egyik oldalon az első házban, vele szemben a kamrába, illetve hátsó házba. A kétsorosság csírái figyelhetők meg néhány házon (főleg nemesi módosabb gazdák házaiban, pl. Mezőcsát Vörös Hadsereg u. 62., Pozsonyi u. 3.). A tömbház csak a XX. század közepétől jelenik meg. A Bátkynál leírt alföldi ház kemencéje a szobában van, szája a konyhába nyílik, ezelőtt tüzelő padka van, melynek végein a főzésre szolgáló katlan helyezkedik el. Ez utóbbit a takaréktűzhely szorította ki, mely a szobába kerül a kemence mellé. A konyhá69. A lefedő szerkezetekkel kapcsolatos irodalom. Barabás J.-Gilyén N., 1979. 50-70., Bakó F., 1978.51-55. 100-103., Győrffyl., 1943. 122-123.,Mendöl T., 1963. 63., 97., 99-101. lO.KóthyJ., 1971. 264