A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 22-23. (1985)

EVA VERONIKA Huseby: Szociálantropológiáról – Cserépfalu kutatása kapcsán (Az identitás ismérvei a gazdasági élet struktúrájában)

anélkül, hogy a társadalomkutató vizsgálja azokat a dinamikus és dialektikus kapcsolatokat, melyek összekötik a falut, ma talán mondhatjuk azt is: a világgal. Tehát kutatásomban túl megyek, túl kell mennem, mind Cserépfalu földrajzi, mind ennek szimbolikus határain. Interjúkat készítettem Cserépfaluból származott budapesti, debreceni, egri, mezőkövesdi, miskolci, nyíregyházi, szegedi, sőt még svédországi lakosokkal is. A közeljövőben felveszem a kapcsolatot Torontóban élő cserépi származású családokkal. Vizsgálom azokat a piaci és más kereskedelmi kapcsolatokat, melyek Cserépfalu gazdaságát és ezen keresztül tudatosan sok cserépfalui egyént is szó szerint a világgazdaság hálózatába helyezi el. Többször meglátogattam a környező Bogácsot, Cserépváralját, Bükkzsércet, Noszvajt és Mezőkövesdet, ahol közvetlen interjúk közben gazdasági, társadalmi, kulturális kapcsolatokra figyeltem. Miután Viga Gyula kollegám felhívta figyelmemet Cserépfalu és egy Bükk hegységi falu, Répáshuta közötti múlt és közelmúltbeli szimbiotikus gazdasági kapcsolataira, többször látogattam Répáshutára, ahol szintén közvetlen interjúk segítségével vizsgáltam a viszonyok mai jelentőségét és csökevényeit. Megfigyeltem a cserépfalui tsz-tagok és alkalmazottak szerepét az 1976 óta négy falut gazdaságilag többé kevésbé összekapcsoló Hór völgye Mezőgazdasági Termelőszövetkezetben, illetve a falun belül vizsgáltam a tsz szerepét a cserépi munkarendszerben, értékrendszerben, lokális identitás .alakulásában és mindezek megnyilvánulásában. Ezekben a kapcsolatokban figyelmet fordítok nemcsak a cserépfalui identitás kifejeződéseire, hanem összehasonlítások és kontrasztok szemszögéből vizsgálom a környező falvak lakosainak sztereotipizálását is. Vagyis azt, hogy ezek a kívülálló, de állandó, vagy rendszeres kapcsolatot fenntartó emberek hogyan látják, hogyan magyarázzák, hogyan mutatják a cserépiekről akotott képüket. Remélhetőleg az összegyűjtött anyagból készülő nagy doktori disszertáció, monográfia, és egy fejezet a magyar—amerikai cserekutatási program keretében tervezett közös kötetbe megvilágítják majd az identitás váltás, transzformáció és manipuláció folyamatot és ugyanakkor, hozzájárulnak az összehasonlító vidéki közösségek tanulmányozásához is úgy elméleti, mint gyakorlati szempontból. Az alábbiakban a kutatott fő témák egyikét mutatom be konkrét példán, a cserépfalusi identitás ismérveit az egyes gazdasági ágak struktúrájában. I. Toola Kopsa Uppsalában 1982-ben tartott „Symposium on Identity, Personal and Socio-Cultural" alkalmával az identitást olyan hatalmas szürke elefánthoz hasonlította, melyre bárki, bárhol, bármilyen diszciplína szemszögéből, különböző eszközökkel és stratégiákkal vadászhat. Én 1982. szeptember közepe óta a cserépfalui egyén és közösség identitását és ennek kifejeződéseit, megnyilvánulásait „vadászom" és vizsgálom az amerikai szociálanthropológia szemszögéből és módszereivel. Együttéléses megfigyeléssel tanulmányozom a különböző gazdasági, társadalmi és kulturális tevékenységeket, mind a hétköznapi életben, mind a jeles napokban, az emberélet fordulóihoz, és más időnkénti alkalmakhoz, ünnepekhez kapcsolódva. Az együttéléses megfigyelés mellett különböző generációkat reprezentáló egyénekkel és csoportokkal folytatott beszélgetésekkel, formális és informális interjúkká, élettörténetek rögzítésével tanulmányozom részint a falun belüli és azon túl terjedő társadalmi hálózatokat és kapcsolatokat, részint azokat a szimbolikus és verbális viselkedési formákat, amelyek rávilágítanak arra, hogy a falubeliek és az onnan elszármazott más 239