A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 22-23. (1985)

EVA VERONIKA Huseby: Szociálantropológiáról – Cserépfalu kutatása kapcsán (Az identitás ismérvei a gazdasági élet struktúrájában)

tézmények szerkezetében — vagyis a kultúrában, mint egészben találhatók. Ugyanakkor, mint többek között Durkheim, Merton és Goode is állították, társadalmi diszorientáció és diszorganizáció következhet be megfelelő átmeneti vagy új kulturális stratégiák gyors és általánosan elfogadott kialakulása nélkül. A magyar vidéki társadalom különösen megfelelő és érdekes „talaj" erre a tanulmányra. Itt természetesen nem szükséges részleteznem sem e társadalom kialakulását, történelmét, sajátos szerkezetfejlődését 1848 és 1945 között, sem ennek a társadalomnak átalakítását, melyet az elmúlt 37 évben az erősen központosított állami irányítás radikálisan véghezvitt gazdasági, politikai és kulturális téren. Itt szintén nem szükséges felsorolnom azokat a mind Kelet-Európában és a Szovjetunióban, mind Nyugaton elismert, sőt néhol példának állított sikereket és eredményeket, melyeket 1968 óta fokozatosan elért a magyar falu lakossága mezőgazdasági téren, vidéken űzött ipari ágakban és általános anyagi fellendülésben. Kutatásomat egy Borsod-Abaúj-Zemplén megyei községben, pontosan a mezőkövesdijárásban található Cserépfaluban végzem. Arra a feltevésre alapítom a tanulmányt, hogy három cserépfalui korcsoport egymástól eltérően választ és alkalmaz a rendelkezésre álló tradicionális, átmeneti és új kulturális szimbólumokból és viselkedési formákból, illetve egymástól eltérően szelektál, vált és manipulál többszintű társadalmi identitás repertoárjából. Természetesen számos tényező befolyásolja e korcsoportok közötti eltérést az egyre összetettebb falusi életben. Többek között ezek közé a tényezők közé tartozik a korcsoportonként is különböző élettapasztalat és világnézet; foglalkozási ág és hely; társadalmi kapcsolatok zártsága, illetve nyitottsága; más és más társadalmi kontextusokban folytatott cselekvések és interakciók; és az egyén korcsoportban és az egész közösségben elfoglalt pozíciója, státusza. így analitikus megközelítésem ethnotörténeti, társadalomhálózati és tranzakcionális perspektívákat helyez előtérbe. Kutatási stratégiám több módszer összetett alkalmazásából áll. Augusztus közepe óta levéltári, könyvtári és egyházi adatokat vizsgálok és budapesti, egri, miskolci, debreceni és nyíregyházi kollégákkal konzultálok. Szeptember közepe óta állandóan a községben élek egy cserépfalui családdal és bizonyos — a család, a falu és önmagam által felállított, bár rugalmas, állandóan változó - keretek között részt veszek e család és a falu mindennapi életében. Eddig a falu több mint 500 háztartásának körülbelül 15%-nál fordultam meg, részt vettem világi és egyházi szertartásokban, szüreti munkákban, temetéseken, lakodalmakban, keresztelőkön, pincézésen, énekkari próbákon és előadásokon, csigatészta-készítésben és politikai, illetve kulturális ünnepélyeken. Röviden: a résztvevő-együttéléses-megfigyelő módszer egy — a falunak, tanulmányomnak és bogaras egyéniségemnek — megfelelő verziójával dolgozom. Ezen kívül életrajzokat gyűjtök, formális és informális interjúkat készítek és társadalomhálózati adatok rögzítését tervezem, melyekben a lakosság 10%-án koncentrálok. E 10% random sample, vagyis szórványos minta alapján lett kiválasztva, amiben statisztikai adatokat használtam és amiben három korcsoport-nemek, foglalkozási ágak, falun belüli lakóhely szerint — szerepel többé kevésbé arányosan. A faun belül végzett résztvevő-együttéléses-megfigyelő módszer, életrajzok, formális és informális interjúk, társadalomhálózati adatok sokat feltárnak a cserépfalui egyén és közösség identitásáról, ennek átalakulásáról, többszintűségéről, manipulálásáról. De mindez nem elég. Mint többek között Róbert Redfield és Erdei Ferenc is bizonyították: egy falu, egy közösség soha nem egy zárt, izolált egység, tehát nem is tanulmányozható 238