A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 22-23. (1985)

EVA VERONIKA Huseby: Szociálantropológiáról – Cserépfalu kutatása kapcsán (Az identitás ismérvei a gazdasági élet struktúrájában)

szó, és később, amikor e gyárrészt bezárták és több mint 2000 munkást elbocsátottak és állami segélyben részesítettek. Magam is több mint négy évig vizsgáltam az idegen nyelvű, különböző etnikai csoportok által és számára sugárzott rádióprogramok társadalmi, kulturális és pszichológiai jelentőségeit egy Detroit, michigani és egy Windsor, ontariói magyar közösség, illetve ezek rádió programjai tanulmányozásán keresztül. Amikor 1982 nyarán az egyetlen Michigan állami nemzetiségi rádióállomás megszüntetésére került sor, amelyik 36 nyelven sugárzott ugyanannyi etnikai csoport által szerkesztett és vezetett programot, felhasználtam kutatási eredményeimet arra, hogy a programvezetők állami támogatást és Federal Communication Committee engedélyt kapjanak egy másik állomás megvételére és átalakítására. Természetesen nem minden ilyen típusú próbálkozás sikeres, eredményt hozó. Sőt: arról sem szabad elfeledkeznünk, hogy nem minden alkalmazott anthropológia ilyen típusú. Itt most az egész társadalom, illetve az ezen belül található szubkulturális csoportok szolgálatába állított, etikusan gyakorolt alkalmazott anthropológiát emeltem ki és dicsőítettem. Nem azokat az általánosan elítélt irányzatokat, melyeket szakirodalmunk „kormányzati anthropológusok intézményének" titulál, melyet nemcsak a múltban és nemcsak volt, gyarmati társadalmunkban, hanem napjainkban is és fejlődő, erősen centralizált rendszerekben is propaganda terjesztésre, különböző szubkulturális csoportok manipulálására, kontrollálására, homogenizálására, illetve beolvasztására használ a kormány. *** Általános érdeklődési köröm a központilag irányított kulturális, társadalmi, gazdasági és politikai radikális transzformációra való reagálás tanulmányozása. E tág körön belül érdekel az egyén és közösség társadalmi identitásának átalakulása, váltása és manipulálása. Itt fontos hangsúlyozni, hogy mind a szakirodalomban, mind saját munkahipotézisemben az identitás szelekció és manipuláció pozitív kulturális stratégiaként kezelt fogalom, azaz úgy vizsgált jelenség, mint rugalmas, egészséges, adaptációt mutató társadalmi interakció. Munkámban a következő tág módon definiálom az identitást: az az egyén és közösség által alkotott önkép, ami magába foglalja önkéntes vagy önkényes, tudatos vagy tudattalan többszintű társadalmi szerepek elfogadását és legitimizálását, és ami verbális és szimbolikus viselkedési formákban manifesztálódik. Bár szociálanthropológusok is régóta felismerték az identitás koncepció fontosságát, állítják, hogy a kultúrák összehasonlító vizsgálódásainak hiányossága miatt az identitás szerepe a különböző társadalmi folyamatokban nem eléggé érthető. Pedig hasznos lenne identitás szelekción és manipuláción keresztül vizsgálni azokat a jelenségeket, melyekben többé nem megfelelő tradicionális stratégiák helyett új - az egyént, közösséget többé kevésbé kielégítő — kulturális stratégiák formálódnak. Ma csaknem a világ minden részében észlelhetők azok a nehézségek, melyeket politikai, gazdasági, urbanizációs és iparosodási transzformáció váltott ki, és melyek a tradicionális kultúra és intézmények megtörésében, felbomlásában okozhatnak egyének és közösségek adaptációjában, társadalmi azonosságtudatában. Ezek a problémák akkor törnek a felszínre, amikor tradicionális stratégiák többé már nem megfelelőek. Új stratégiák nem bukkannak fel egyik napról a másikra, mivelhogy ezek, mint modellek, mélyen gyökerezettek a normákban, értékrendszerben, ideológiában, viselkedési formákban, in237